2015. augusztus 13., csütörtök

24.fejezet - Édesen keserű


- Gyerünk Lena...kibírod! - biztatott Rachel a fülembe ordibálva. - Erőltesd meg a formás segged!
Éppen a kondi teremben voltunk, én pedig guggolásból egy 30 kilós súlyt emelgettem, ez lett volna a tizenharmadik, de már kezdtem fáradni. Ezért kedves barátnőm elkezdett parancsnok módra ordibálni velem.
- Képzeld azt, hogy ezt a tömeget Peyton és Nick fejére kell dobnod, de ha nem nyomod nem fog sikerülni, szóval gyerünk! Lena, képes vagy rá!
És ekkor tényleg elképzeltem a jelenetet, és egy nyögés kíséretében a fejem fölé emeltem, akárcsak egy filmben. Rach hangosan kezdett visítani és tapsolni, én pedig csak felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd ledobtam a súlyzót, és megiramoztam a padot amin a palackos jeges víz pihent. Amint beleittam kezdett csökkenni az idegességem.
- Rachel - szólítottam meg, mire felém nézett. - Húzzunk innen!

Dél van. És ez azt jelenti hogy a menzás kaját kell zabálni. A lányokkal egy asztalnál ültünk és éppen a ''Peyton&Nick'' témát veséztük ki.
- Még mindig hihetetlen, hogy Peyton ezt tette - csodálkozott Alison, majd beleharapott a sonkás szendvicsébe. - Kitudja mióta titkolták ezt..
- Azért ezt nem gondoltam volna róla, nagyon bíztam benne - motyogtam szinte magamnak. Hátra fordultam, hogy rájuk pillantsak és ekkor szemem összeakadt Nickével, viszont abba a pillanatban előre fordítottam a fejem.
- Lena, mesélj már...tudjuk, hogy valami alakul Tomlinsonnal - szólt oda Jessica akivel kezdünk kicsit összebarátkozni. Abban a momentumban az arcszínem elkezdte felvenni egy rákét. Erre meg mi a francot mondjak?!
- Háát...öömmm...izé..hmm.. - dadogtam össze-vissza és közben körmömet kezdtem kémlelni, mintha a krém-színű festék olyan érdekes lenne.
- Henderson zavarban van, kitudja milyen kemény ágytornák mentek végbe abban a szobában - nevetett fel Jess. Erre a többiek is nevetni kezdtek, én pedig még jobban vörösödtem, a kezem izzadni kezdett és harapdálni kezdtem a szám. Hirtelen újra eszembe jutott az aktus...ahogy hozzám ért, ahogy megcsókolt, az érzéki lökései, a nyögések.
- Háát...
- Hááát? - kérdezték kórusban.
- Megtörtént.
- Én megmondtam! Látjátok igazam volt! - nevetett fel diadalittasan a mi nagyszájú szőkénk.
lk ka
Lassan vége az ebéd szünetnek nekem pedig már nagyon forr a vérem valami csínytevésre Nick ellen. Egy ideig csak gondolkodtam hogy mi legyen. Borítsam rá a kaját? Nem, túl sablon. Öntsem nyakon teával, vagy más itallal? Nem jó, olyan kell amit nem tud eltüntetni. Paradicsom szósz a zöld pólóra? Tökéletes.
Felkeltem, oda sétáltam a menzás nénihez és kértem tőle egy adagot. Visszafordultam de mikor megláttam hogy kész örökkévalóság lesz visszajutnom kicsit elgondolkodtam. A fejemben már kezdett megszületni egy terv, elindulok jobbra majd megkerülöm az asztalokat és így éppen Peytonék asztala mellett megyek el, ami azt jelenti hogy az akcióm tökéletes lesz.
Első lépés, második lépés..aztán a harmadik. Komótosan és magabiztosan lépkedtem az asztalukhoz. Mindjárt ott vagy Lena. Megálltam mögötte majd megkocogtattam a vállát és megszólítottam:
- Nick.. - szinte leheltem e borzalmas nevet. Megfordult, kitágult szemekkel bámult rám. Lágyan elmosolyodtam és megtörtént. Nyakon öntöttem a paradicsom szósszal. Fele a pofába, fele a trikóra. Per-fect. Megszeppenve meredt rám.Hatalmas kék szemeivel. A mellette ülők ledöbbenve nézték a jelenetet. Élveztem a helyzetet, én voltam előnyben. Peytonre pillantottam aki szótlanul nézett rám csalódottan. Megfordultam és tovább sétáltam, halk kuncogással.
A nap további részében nem igazán beszélgettem emberekkel. Csupán Rachellel álltam szóba, ő volt aki mindig velem volt a suli kezdete óta..és a bosszúm ''megalapítója''. Imádom ezt a nőszemélyt.

2015. március 4., szerda

23.fejezet - Minden rendben lesz


~ 2 héttel ezelőtt ~

~Nick Tatum szemszöge~

Egy ideje együtt vagyok Lenával, de történt valami. Peyton. Egy ideje többet érzek iránta, csak úgy hirtelen. Elkezdtünk beszélgetni és puff. Beleszerettem. Egy idő után ő is bevallotta hogy szeret. Kész love story. Nem akarom Lenat megbántani, de tudnia kell hogy már nem érzem ugyanazt mint az elején. Jó igaz, csak szexre kellett (nem kaptam meg), de Peytonnal minden más.

Végül nem is kellett elmondanunk Lenának a titkunkat, mert rajtakapott minket, hogy csókolózunk. Tehát végül az lett a vége hogy én se, és Peyton se ment utána....

~ Jelen ~

Egy ideig a lesokkoltságtól csak egymás mellett álltunk és néztünk ki a fejünkből, majd meghallottam Peyton szipogását. Rápillantottam, ekkor már könnyei potyogtam, hol a mellkasára, hol a cipőjére.
- Ezt nem hiszem el... - szipogott tovább - Hogy tehettük ezt vele?
Szorosan magamhoz öleltem, majd a hátát simogattam nyugtatás képpen.
- Szeretlek P. Daniels, és nem engedlek el! Tudom, hogy amit tettünk Lenával nem volt szép, de te vagy az igazi és mint mondtam, nem engedlek el! - suttogtam nyakába.
- El kellett volna mondanunk. Lena sosem fog ezért megbocsájtani - kezdett el újra könnyezni.
- Megoldjuk, minden rendben lesz - fogtam közre arcát, majd megcsókoltam. Csókja édes volt, mégis fájdalmas az elhullatott könnyei miatt, amiket Lena szenved meg.

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Egy kar....ami engem ölel át. Védelmezően. Remélem csak álmodtam a tegnap estét. Remélem nem is volt semmi buli, csak szimplán Nick karjaiban ébredek. Elkezdek könnyezni, majd óvatosan megfordulok nehogy felébredjen a mellettem fekvő személy.
Rájöttem, hogy ez a szörnyű valóság és azonnal nesztelen zokogásban törtem ki. A gyengéd kar pedig szorosabban ölelt magához. Nem bírtam tovább. Elegem volt mindenből. Belemarkoltam a pólójába és úgy húztam közelebb. Összehúzott testem elpicinyedett az övé mellette.
- Minden rendben lesz, oké? - csókolt bele hajamba.
- Louis, én annyira szerettem... ő pedig...csak kihasznált. Ki tudja...mire kellettem neki - motyogtam a pólójába, majd jobb karomat a hátára csúsztattam és magamhoz szorítottam. Nem akartam, hogy elengedjen. Szükségem volt valakire. De nagyon.
Akármennyit veszekedtem Tomlisonnal, túl sokat tett értem, már egy szimpla öleléssel is.
Miután sikerült valamilyen szinten megnyugodnom, kissé eltoltam magamtól Louist. Mélyen szemébe néztem, de most nem azt a huncutságot láttam benne. Inkább aggodalmat és eltökéltséget. Halványan elmosolyodtam, majd egy apró puszit nyomtam az orrára. Elmosolyodott.
- Hány óra van? - kérdeztem egy ásítás alatt.
A srác lassan a falióra felé tekintett.
- Ha jól látom hajnali fél négy...
Eltűnődtem egy kicsit, majd ismét észhez tértem mikor Louis a hátamra csúsztatta a kezét és apró köröket rajzolt ujjaival. Ez megnyugvást hozott a jelenlegi állapotomnak.
- Amúgy te miért jöttél fel? És miért vagy az ágyamba? - kérdeztem halkan.
- Már vége volt a bulinak.... és...te vagy az én ágyamba - a végét már elnevette, én pedig elpirultam. De ezt ő nem láthatta, mivel sötét volt.
- Öömmm....hát... bocsánat.. - már éppen fel akartam volna kelni, hogy átmenjek a saját ágyamba, de Louis megragadta a derekam és visszarántott. Pontosabban maga alá rántott. Hirtelen elfelejtettem még levegőt is venni. Pupilláim kitágultak, ahogy belenéztem ragyogó tengerkék szemeibe.
- Maradj itt - suttogta ajkaimra. - Szükségem van rád Lena!
Ahogy ezt kimondta máris rátapadt ajkaimra, én pedig azonnal visszacsókoltam. Régóta éreztem valamit iránta, de úgy látszik eddig lakat alatt voltak az érzéseim. Csókja édes volt. Kezei már rég a testemet fedezték fel. Ajkai a nyakamat vették célba, majd mikor megtalálta a gyenge pontom nyögtem egyet. Eleinte csak szívta, majd harapdálta. Egy jóleső sóhaj szaladt ki ajkaimon.

Lefeküdtem Louisval. Talán elhamarkodtuk, de nem bántuk meg. Most már csak arra kell ügyelnünk, hogy egyik tanár, illetve itt dolgozó se vegyen tudomást az éjszakai akciónkról. Az kirúgással is járhat.
Louis mellkasán feküdtem, ő a hajammal játszott én pedig egy kisebb bosszút eszeltem Nick és Peyton ellen. Eldöntöttem, hogy mindent lassan de kíméletlenül fogok megtenni.
- Lena, mondani szeretnék valamit.. - szólalt meg Louis lágy hangján. - Szeretlek.
Erre a szóra felcsillant a szemem, és elmosolyodtam. Forró csókot nyomtam a mellkasára. De abban a pillanatban bekattant valami. Eleanor Calder.
- Mi lesz Eleanorral? - kérdeztem félve.
- Még az este folyamán szakítottam vele. Vagyis ő velem. Elmondta, hogy ő már nem bírja tovább ezt a sok hazugságot és, hogy sokszor megcsalt. A szülei erőltették rá ezt a kapcsolatot, a pénz miatt - mondta el ezt egy szuszra. - Nekem már csak te maradtál Henderson.
- Sajnálom ami történt - mondtam, majd kicsit feljebb csúsztam, a paplant a mellkasomon tartva -, de most már csak az enyém vagy. És nem osztozom rajtad - mosolyodtam el, majd megcsókoltam.
- Álmaim nője engem csókol  én pedig lesokkolok - kuncogott.
- Törődj bele Tomlinson!
- Minden rendben lesz Henderson!

2014. november 28., péntek

SZÜNET?!

Drága olvasóim és idetévedt idegenek.

Igen, a címből jól kivehető a lényeg.
Először is a bocsánatot kérek amiért több mint egy hónapig nem hoztam új fejezetet. Nos ennek több oka is van, legfőbb ok az iskola. Még a fél év sem múlt el, de már kivagyok és ez miatt se ihletem, se kedvem nincs az íráshoz. Múltkor olvastam egy olyan idézetet, hogy 'Az ihlet a lusta írók kifogása!-Lőrincz L. László'. Nos igen, bevallom lusta is vagyok, de a legfőbb problémám az ötlet hiány!

A lényeg az lenne, hogy a blogok amiket jelenleg vezetek mindegyiken szünetet jelentek be. A szünet végét nem tudom. Lehet, hogy 1 hónap, talán 3 hónap...esetleg fél év. Kitudja, lehet, hogy 1 év is lesz belőle. Tényleg nem tudom.

És még egy fontos dolog. Szeretném ha ötleteket adnátok TI olvasók, hogy nektek mi tetszene. Ha irtok itt megjegyzést, esetleg e-mailt az ötleteitekről azt nagyon megköszönném. Természetesen nem azt kérem, hogy ti írjátok meg helyettem, csak hogy írjátok le két-három mondatban az ötletet. Ismétlem AKÁRHOL írhattok!!

Elérhetőségek:

Facebook 2
Twitter 2
Google+

E-mail: lena.a.d2014@gmail.com

2014. november 22., szombat

Liebster Award #1

Ez a blogom is megkapta első díját :) Nagyon szépen köszönöm Victoria Mosbie-nak! :)

Szabályok:
Írd ki hogy kitől van!
Írj 11 dolgot magadról!
Válaszolj 11 kérdésre!
Írj 11 kérdést!
Küldd el 11 embernek!

Magamról:
1. Tudom, hogy a halál után csak sötétség van.
2. Mikor sétálok az utcán, mindig lesem a jó pasikat (:DD).
3. Imádom a gyertya illatát, megnyugtató.
4. Szeretem a bonyodalmakat.
5. Könnyen leszek dühös.
6. Várom a karácsonyt, mert akkor kapom meg a Késtél c. könyvet.
7. Osztályelnök helyettes vagyok, aminek nem tudom hogy örüljek-e.
8. Nem várom az Újévet.
9. A f'él város rokonom.
10. Ahogy 'fél' Erdély is. (:DD)
11. Miközben ezeket írtam, nagyba zabáltam.

Victoria kérdései:

1. Melyik a kedvenc dalod? 
Red Hot Chili Pepper - Californation.
2. Mi késztetett hogy elkezdj blogot írni?
Nati vett rá hogy kezdjünk el egy történetet mi is, eleinte csak olvastam a blogokat.
3. Milyen a természeted?Hát általában nyugodt vagyok, de ha felidegesítenek akkor tudják hogy nem szabad hozzám szólni.:D
4. Melyik hírességet nem bírod annyira?Hát talán Selena Gomezt, fogalmam sincs mi az oka.
5. Hány éves vagy?Titoook. Aki ismer az tudja.
6. Előre megírod a fejezetet például füzetbe vagy blogba szoktad?:)Hát néha volt amikor füzetbe írtam, de általában blogba szoktam írni.
7. Mi a kedvenc könyved?Leiner Laura: Bábel.
8. Milyen blogokat olvasol?Vegyes.
9. Rénszarvas vagy szarvas?Szarvas.
10. Milyen állattal nem szeretnél találkozni?Hiúzzal.
11. Mit gondolsz a blogodról?
Mindig más a véleményem.

Az én kérdéseim (lopom Victoriától):
1. Melyik a kedvenc dalod? 
2. Mi késztetett hogy elkezdj blogot írni?
3. Milyen a természeted?
4. Melyik hírességet nem bírod annyira?
5. Hány éves vagy?
6. Előre megírod a fejezetet például füzetbe vagy blogba szoktad?:)
7. Mi a kedvenc könyved?
8. Milyen blogokat olvasol?
9. Rénszarvas vagy szarvas?
10. Milyen állattal nem szeretnél találkozni?
11. Mit gondolsz a blogodról?

Akinek küldöm:

Remember me

2014. november 20., csütörtök

22.fejezet - Igaza volt!


-Lena, gyere már! Lazulj el!-jött oda hozzám Alison. Én csak megvontam a vállam és visszafordultam a pulthoz, majd meghúztam az italomat. Az alkohol szétmarta a torkom, de nem érdekelt. Senki nem foglalkozott velem, még Nick se jött oda hozzám. Miután eljöttünk a srácok társaságától, nem is láttam többet. Egyszóval unatkoztam.

Egy idő után meguntam, hogy csak egy helyben üljek és nézelődjek, tehát felkeltem és megindultam a kijárat felé. A sötét folyosón sétáltam mikor motyogást hallottam. Eleinte nem érdekelt ezért csak figyelmen kívül hagytam, viszont később ismét meghallottam kicsit hangosabban. Most már a kíváncsiságom hajtott ezért követni kezdtem a hangokat, nem történt-e valami. Halkan lépkedtem a padlón, viszont magassarkúm hangja hallatszott. A hangok kicsit hangosodtak, reméltem nem két hormonnal teli diák elégítette ki egymást. Ezen a gondolat menetemen kicsit elmosolyodtam. Többször meggondoltam, hogy helyes-e amit teszek vagy inkább menjek vissza a partira és üljek unottan. Mindig a kíváncsiságom nyert. Lassan befordultam egy sarkon ahol a hangok tisztán hallhatóak voltak. Amikor megláttam hogy kiket látok ott ledermedtem, szám kipattant a lepődöttségtől és a szemem megtelt könnyel, de nem engedtem nekik szabad utat. Ott álltak előttem két méterre és egymás száját falták. Mikor abbahagyták, ösztönösen oldalra néztek és szembe találtam magam lepődöttséget ábrázoló arcukkal.
Az a két ember állt előttem akikről ezt sosem feltételeztem volna. Peyton és Nick. Az egyik legjobb barátnőmmel csalt meg azaz ember akit jelenleg mindennél jobban szerettem. Nem az fájt, hogy csalódtam... hanem az, hogy bennük.
-Lena...én..-Peyton próbálta menteni a helyzetet, de hiába. Láttam amit láttam. Csak megráztam a fejem, jelezve hogy ne mondjon semmit, mert nem érdekel. Vetettem még egy pillantást Nick-re, majd sarkon fordultam és igazi nőként elsiettem. Nem jött utánam egyikőjük se, viszont nem is bántam. Most nem kívántam senki társaságát.

Felrohantam a szobába, rekord idő alatt nyitottam ki az ajtót, amit aztán jól becsaptam. Lezuhantam az ágyra és utat engedtem a könnyeimnek amik zuhatagként folytak le az arcomon. Orcámat a párnába temettem és beleordítottam. Ez kellett nekem, egy kis feszültség levezetést. Miután úgy éreztem, hogy valamilyen részt megnyugodtam felültem az ágyon és körülnéztem. Sötétség. Felálltam majd felkapcsoltam a villanyt így világosságot hozva a szobába. Levettem a fehér magassarkúm és a szekrényemhez sétáltam, ahonnan kivettem egy tiszta törölközőt, egy bugyit és egy bő pólót, amit különösebben nem régen elkaptam Louistól mivel állítása szerint jól nézek ki benne. Lassan csoszogtam a fürdőbe, majd mikor a hideg csempéhez érintettem mezítelen talpam megborzongtam. Lehajtottam a WC tetőt és rátettem a behozott holmit, a törölközőt meg feldobtam a tus kabin falára. Lehámoztam magamról a ruhát, kiengedtem a hajam és beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet és hagytam, hogy végigfolyjon a testemen. Ismét utat engedtem a könnyeimnek, amiket észre sem lehetett venni a viz folyásától.
-Louisnak igaza volt! Csak kihasznált!-suttogtam szinte a falnak. Összeszorítottam fogaimat és próbáltam nem gondolni a nem rég történtekre. Egyszerűen nem ment ki a fejemből, hogy Nick megcsalt, pont Peytonnel. És a barátnőm nem ellenkezett...lehet hogy már korábban is viszonyuk volt? A jóleső zuhany után megtörölköztem, majd felvettem a behozott ruhadarabokat. Hajamat is jól átdörzsöltem viszont hagytam félig vizesen a hátamra omlani. Belenéztem az új tükörbe, ami ki lett cserélve miután tökéletesen betörtem. A sminkem csak félig volt lemosva, halvány fekete festék húzódott a szemem körül. Megfogtam egy vizes zsebkendőt és jól letöröltem a rajta maradt festéket, majd arcot mostam. A ruhát amit a bulin viseltem, megfogtam és bevágtam a szennyesbe, majd kisétáltam a szobába. Aludni végképp nem tudtam volna, mivel még csak éjfél volt és amúgy is hangos a zene. Valószínűleg csak én vagyok az aki nincs a partin. Leültem az ágyamra és elgondolkoztam, hogy mit is tudnék csinálni. Szokásomhoz híven kicsit becsücsörítettem. Eszembe jutott hogy már úgy is régen olvastam, ezért az író asztalomhoz léptem, majd a felette levő polcról levettem Leiner Laura ,,Bábel" című könyvét. Igen, ez egy magyar könyv..de én beszélek magyarul. Amikor ezt a könyvet olvasom újra tininek érzem magam, a főszereplő lányban felismertem magamat, csupán az közöttünk a különbség hogy nekem jó a hangom -tudom, ez egósan hangzott-, neki meg nem. Nem bántam meg, mikor megvettem. Leültem az ágyra a hátamat neki döntöttem a hát támlának majd kinyitottam a könyvet, ott ahol abba hagytam. Sokszor elmosolyodtam a könyv részein, de a mosoly mögött a bánat állt. A fejemben egy csomó Miért? hangzott el, de egyre sem kaptam választ. Úgy gondoltam, hogy elegem van a mai napból ezért lefekszek aludni és holnap leszarok mindent. A könyvet letettem az éjjeli szekrényre, majd befeküdtem az ágyba és jól betakaróztam, majd átengedtem magam az álmok világába azzal a gondolattal, hogy "Igaza volt! Csak ki akart használni!".

2014. október 27., hétfő

21.fejezet - A buli


~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Épp az ágyamon ültem és a közösségi oldalaknak szenteltem a figyelmem, közben vártam hogy Louis befejezze a tusolást. Ma lesz a buli, amin az egész suli ott lesz. Először úgy volt hogy csak az elsőévesek, de az idősebbek kiharcolták hogy ők is jöhessenek.
Nem sokkal később Louis lépett ki fütyörészve a fürdő ajtaján egy szál boxerben. Nyugodtan odasétált a szekrényhez majd kivette a szerkót amit viselni fog. Hátulról végigmértem. Széles váll és nem túlzottan izmos hát, illetve váll (:DD). Lejjebb haladtam és megállapodtam a fenekén. Lehet hogy hülyén hangzik, de kib*szott jó segge van, férfi létére. Mit meg nem adnék ha ilyen hátsóm lehetne...hmm.....szép álom.
-Hé, Lena! Minden oké?-kérdezte Louis engem elég furán méregetve.
Kérdőn néztem rá, hogy miért ne lenne valami rendben.
-Csak mert elég fura fejet vágtál és nagyon elgondolkodtál valamin. Közben pedig úgy vigyorogtál mint egy idegbeteg pszichopata!-mondta nevetve.
Arcom rögtön vörös lett.
-Csak a csokin gondolkodtam-mondtam hirtelen.-Szeretem a csokit! És már nagyon, nagyon, nagyon régen ettem...-mondandóm közben bólogattam hogy hihetőbb legyen. Nincs kedvem még meghalni a barátnője által, na meg nekem is van barátom.
-Öömmm.....oké! Bár tudom hogy jó seggem van, nem kell mondanod-kacsintott egyet. Én csak vágtam egy zavart vigyort. És inkább felkeltem az ágyról. Készülődnöm kéne.

*2 órával később*

Nickkel épp a suli folyosóin sétáltunk, hogy elérjünk a tornateremig, ahol a party megy. A párok egyesével mentek be. Ha jól láttam, minden párról készült kép. Rachel és Niall épp akkor értek oda, mutatták hogy siessünk mögéjük. Gyorsan odasétáltunk, majd beálltunk a sorba és vártuk hogy beléphessünk. Nem sokkal később Rachelék beléptek a két szárnyú ajtón, így eltűntek előlünk.
Mikor beléptünk egy mosolygós kicsit idősebb férfival találtuk szembe magunkat. Lefényképezett minket, majd átadta a képet, amit a fényképezőgép kiadott.
Elkezdtük keresni a többieket. Amint megtaláltuk őket, a lányok egy öleléssel köszöntöttek. Jessica is ott volt. A párjaik valószinűleg egy másik osztályból vannak.
-Lena, ő is Nathan. Ő másodikos!-mondta mosolyogva Peyton és a fiúra mutatott, akivel kezet fogtam.
Ezután Alison is bemutatta a párját, akit Johnnak hívnak. Később odasúgtam a lányoknak hogy milyen jó pasikat hoztak ide. Ezen persze jót nevettünk. Jessica ott nyalizott egy srácnak, akinek láthatólag ez tetszett, úgy látszik hosszú és hangos éjszakájuk lesz. A csajokkal elmentünk valami innivalóért, így a fiúk nyugodtan tudtak dumálni a saját dolgaikról. Ön kiszolgáló asztal volt, tipikus piros party-poharakkal.

2014. szeptember 21., vasárnap

Nem rész....

Elnézést kérek, hogy megint késni fogok, de két dolgot jelentenék be!
Az első: Ma nem lesz rész! Meglehet, hogy csak szerdán vagy csütörtökön fogok részt hozni! Ez a sulitól, a tanulástól és a háziktól függ. Ha nagyon sok lesz, akkor szombatra is elhúzódhat.
A második: megnyílt egy Facebook csoport! Az olvasókat kérem hogy lépjenek be oda, ha információkat akarnak hallani a blogról! Oda fogom kitenni a részeket! Nem csak ezt a blogot fogom ott 'hirdetni'. Van még további 5 blogom, az egyiket csak jövőre fogom elkezdeni! Csoport linkje: https://www.facebook.com/groups/624877280962961/
Tehát csak ennyit szerettem volna irni/mondani. Utólag is elnézéseteket kérem!
Ölel titeket, Lena A.D