SZÜNET?!

Drága olvasóim és idetévedt idegenek.

Igen, a címből jól kivehető a lényeg.
Először is a bocsánatot kérek amiért több mint egy hónapig nem hoztam új fejezetet. Nos ennek több oka is van, legfőbb ok az iskola. Még a fél év sem múlt el, de már kivagyok és ez miatt se ihletem, se kedvem nincs az íráshoz. Múltkor olvastam egy olyan idézetet, hogy 'Az ihlet a lusta írók kifogása!-Lőrincz L. László'. Nos igen, bevallom lusta is vagyok, de a legfőbb problémám az ötlet hiány!

A lényeg az lenne, hogy a blogok amiket jelenleg vezetek mindegyiken szünetet jelentek be. A szünet végét nem tudom. Lehet, hogy 1 hónap, talán 3 hónap...esetleg fél év. Kitudja, lehet, hogy 1 év is lesz belőle. Tényleg nem tudom.

És még egy fontos dolog. Szeretném ha ötleteket adnátok TI olvasók, hogy nektek mi tetszene. Ha irtok itt megjegyzést, esetleg e-mailt az ötleteitekről azt nagyon megköszönném. Természetesen nem azt kérem, hogy ti írjátok meg helyettem, csak hogy írjátok le két-három mondatban az ötletet. Ismétlem AKÁRHOL írhattok!!

Elérhetőségek:

Facebook 2
Twitter 2
Google+

E-mail: lena.a.d2014@gmail.com

Liebster Award #1

Ez a blogom is megkapta első díját :) Nagyon szépen köszönöm Victoria Mosbie-nak! :)

Szabályok:
Írd ki hogy kitől van!
Írj 11 dolgot magadról!
Válaszolj 11 kérdésre!
Írj 11 kérdést!
Küldd el 11 embernek!

Magamról:
1. Tudom, hogy a halál után csak sötétség van.
2. Mikor sétálok az utcán, mindig lesem a jó pasikat (:DD).
3. Imádom a gyertya illatát, megnyugtató.
4. Szeretem a bonyodalmakat.
5. Könnyen leszek dühös.
6. Várom a karácsonyt, mert akkor kapom meg a Késtél c. könyvet.
7. Osztályelnök helyettes vagyok, aminek nem tudom hogy örüljek-e.
8. Nem várom az Újévet.
9. A f'él város rokonom.
10. Ahogy 'fél' Erdély is. (:DD)
11. Miközben ezeket írtam, nagyba zabáltam.

Victoria kérdései:

1. Melyik a kedvenc dalod? 
Red Hot Chili Pepper - Californation.
2. Mi késztetett hogy elkezdj blogot írni?
Nati vett rá hogy kezdjünk el egy történetet mi is, eleinte csak olvastam a blogokat.
3. Milyen a természeted?Hát általában nyugodt vagyok, de ha felidegesítenek akkor tudják hogy nem szabad hozzám szólni.:D
4. Melyik hírességet nem bírod annyira?Hát talán Selena Gomezt, fogalmam sincs mi az oka.
5. Hány éves vagy?Titoook. Aki ismer az tudja.
6. Előre megírod a fejezetet például füzetbe vagy blogba szoktad?:)Hát néha volt amikor füzetbe írtam, de általában blogba szoktam írni.
7. Mi a kedvenc könyved?Leiner Laura: Bábel.
8. Milyen blogokat olvasol?Vegyes.
9. Rénszarvas vagy szarvas?Szarvas.
10. Milyen állattal nem szeretnél találkozni?Hiúzzal.
11. Mit gondolsz a blogodról?
Mindig más a véleményem.

Az én kérdéseim (lopom Victoriától):
1. Melyik a kedvenc dalod? 
2. Mi késztetett hogy elkezdj blogot írni?
3. Milyen a természeted?
4. Melyik hírességet nem bírod annyira?
5. Hány éves vagy?
6. Előre megírod a fejezetet például füzetbe vagy blogba szoktad?:)
7. Mi a kedvenc könyved?
8. Milyen blogokat olvasol?
9. Rénszarvas vagy szarvas?
10. Milyen állattal nem szeretnél találkozni?
11. Mit gondolsz a blogodról?

Akinek küldöm:

Remember me

22.fejezet - Igaza volt!

-Lena, gyere már! Lazulj el!-jött oda hozzám Alison. Én csak megvontam a vállam és visszafordultam a pulthoz, majd meghúztam az italomat. Az alkohol szétmarta a torkom, de nem érdekelt. Senki nem foglalkozott velem, még Nick se jött oda hozzám. Miután eljöttünk a srácok társaságától, nem is láttam többet. Egyszóval unatkoztam.

Egy idő után meguntam, hogy csak egy helyben üljek és nézelődjek, tehát felkeltem és megindultam a kijárat felé. A sötét folyosón sétáltam mikor motyogást hallottam. Eleinte nem érdekelt ezért csak figyelmen kívül hagytam, viszont később ismét meghallottam kicsit hangosabban. Most már a kíváncsiságom hajtott ezért követni kezdtem a hangokat, nem történt-e valami. Halkan lépkedtem a padlón, viszont magassarkúm hangja hallatszott. A hangok kicsit hangosodtak, reméltem nem két hormonnal teli diák elégítette ki egymást. Ezen a gondolat menetemen kicsit elmosolyodtam. Többször meggondoltam, hogy helyes-e amit teszek vagy inkább menjek vissza a partira és üljek unottan. Mindig a kíváncsiságom nyert. Lassan befordultam egy sarkon ahol a hangok tisztán hallhatóak voltak. Amikor megláttam hogy kiket látok ott ledermedtem, szám kipattant a lepődöttségtől és a szemem megtelt könnyel, de nem engedtem nekik szabad utat. Ott álltak előttem két méterre és egymás száját falták. Mikor abbahagyták, ösztönösen oldalra néztek és szembe találtam magam lepődöttséget ábrázoló arcukkal.

Az a két ember állt előttem akikről ezt sosem feltételeztem volna. Peyton és Nick. Az egyik legjobb barátnőmmel csalt meg azaz ember akit jelenleg mindennél jobban szerettem. Nem az fájt, hogy csalódtam... hanem az, hogy bennük.
-Lena...én..-Peyton próbálta menteni a helyzetet, de hiába. Láttam amit láttam. Csak megráztam a fejem, jelezve hogy ne mondjon semmit, mert nem érdekel. Vetettem még egy pillantást Nick-re, majd sarkon fordultam és igazi nőként elsiettem. Nem jött utánam egyikőjük se, viszont nem is bántam. Most nem kívántam senki társaságát.

Felrohantam a szobába, rekord idő alatt nyitottam ki az ajtót, amit aztán jól becsaptam. Lezuhantam az ágyra és utat engedtem a könnyeimnek amik zuhatagként folytak le az arcomon. Orcámat a párnába temettem és beleordítottam. Ez kellett nekem, egy kis feszültség levezetést. Miután úgy éreztem, hogy valamilyen részt megnyugodtam felültem az ágyon és körülnéztem. Sötétség. Felálltam majd felkapcsoltam a villanyt így világosságot hozva a szobába. Levettem a fehér magassarkúm és a szekrényemhez sétáltam, ahonnan kivettem egy tiszta törölközőt, egy bugyit és egy bő pólót, amit különösebben nem régen elkaptam Louistól mivel állítása szerint jól nézek ki benne. Lassan csoszogtam a fürdőbe, majd mikor a hideg csempéhez érintettem mezítelen talpam megborzongtam. Lehajtottam a WC tetőt és rátettem a behozott holmit, a törölközőt meg feldobtam a tus kabin falára. Lehámoztam magamról a ruhát, kiengedtem a hajam és beálltam a zuhany alá. Megengedtem a vizet és hagytam, hogy végigfolyjon a testemen. Ismét utat engedtem a könnyeimnek, amiket észre sem lehetett venni a viz folyásától.

-Louisnak igaza volt! Csak kihasznált!-suttogtam szinte a falnak. Összeszorítottam fogaimat és próbáltam nem gondolni a nem rég történtekre. Egyszerűen nem ment ki a fejemből, hogy Nick megcsalt, pont Peytonnel. És a barátnőm nem ellenkezett...lehet hogy már korábban is viszonyuk volt? A jóleső zuhany után megtörölköztem, majd felvettem a behozott ruhadarabokat. Hajamat is jól átdörzsöltem viszont hagytam félig vizesen a hátamra omlani. Belenéztem az új tükörbe, ami ki lett cserélve miután tökéletesen betörtem. A sminkem csak félig volt lemosva, halvány fekete festék húzódott a szemem körül. Megfogtam egy vizes zsebkendőt és jól letöröltem a rajta maradt festéket, majd arcot mostam. A ruhát amit a bulin viseltem, megfogtam és bevágtam a szennyesbe, majd kisétáltam a szobába. Aludni végképp nem tudtam volna, mivel még csak éjfél volt és amúgy is hangos a zene. Valószínűleg csak én vagyok az aki nincs a partin. Leültem az ágyamra és elgondolkoztam, hogy mit is tudnék csinálni. Szokásomhoz híven kicsit becsücsörítettem. Eszembe jutott hogy már úgy is régen olvastam, ezért az író asztalomhoz léptem, majd a felette levő polcról levettem Leiner Laura ,,Bábel" című könyvét. Igen, ez egy magyar könyv..de én beszélek magyarul. Amikor ezt a könyvet olvasom újra tininek érzem magam, a főszereplő lányban felismertem magamat, csupán az közöttünk a különbség hogy nekem jó a hangom -tudom, ez egósan hangzott-, neki meg nem. Nem bántam meg, mikor megvettem. Leültem az ágyra a hátamat neki döntöttem a hát támlának majd kinyitottam a könyvet, ott ahol abba hagytam. Sokszor elmosolyodtam a könyv részein, de a mosoly mögött a bánat állt. A fejemben egy csomó Miért? hangzott el, de egyre sem kaptam választ. Úgy gondoltam, hogy elegem van a mai napból ezért lefekszek aludni és holnap leszarok mindent. A könyvet letettem az éjjeli szekrényre, majd befeküdtem az ágyba és jól betakaróztam, majd átengedtem magam az álmok világába azzal a gondolattal, hogy "Igaza volt! Csak ki akart használni!".

21.fejezet - A buli

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Épp az ágyamon ültem és a közösségi oldalaknak szenteltem a figyelmem, közben vártam hogy Louis befejezze a tusolást. Ma lesz a buli, amin az egész suli ott lesz. Először úgy volt hogy csak az elsőévesek, de az idősebbek kiharcolták hogy ők is jöhessenek.
Nem sokkal később Louis lépett ki fütyörészve a fürdő ajtaján egy szál boxerben. Nyugodtan odasétált a szekrényhez majd kivette a szerkót amit viselni fog. Hátulról végigmértem. Széles váll és nem túlzottan izmos hát, illetve váll (:DD). Lejjebb haladtam és megállapodtam a fenekén. Lehet hogy hülyén hangzik, de kib*szott jó segge van, férfi létére. Mit meg nem adnék ha ilyen hátsóm lehetne...hmm.....szép álom.
-Hé, Lena! Minden oké?-kérdezte Louis engem elég furán méregetve.
Kérdőn néztem rá, hogy miért ne lenne valami rendben.
-Csak mert elég fura fejet vágtál és nagyon elgondolkodtál valamin. Közben pedig úgy vigyorogtál mint egy idegbeteg pszichopata!-mondta nevetve.
Arcom rögtön vörös lett.
-Csak a csokin gondolkodtam-mondtam hirtelen.-Szeretem a csokit! És már nagyon, nagyon, nagyon régen ettem...-mondandóm közben bólogattam hogy hihetőbb legyen. Nincs kedvem még meghalni a barátnője által, na meg nekem is van barátom.
-Öömmm.....oké! Bár tudom hogy jó seggem van, nem kell mondanod-kacsintott egyet. Én csak vágtam egy zavart vigyort. És inkább felkeltem az ágyról. Készülődnöm kéne.

*2 órával később*

Nickkel épp a suli folyosóin sétáltunk, hogy elérjünk a tornateremig, ahol a party megy. A párok egyesével mentek be. Ha jól láttam, minden párról készült kép. Rachel és Niall épp akkor értek oda, mutatták hogy siessünk mögéjük. Gyorsan odasétáltunk, majd beálltunk a sorba és vártuk hogy beléphessünk. Nem sokkal később Rachelék beléptek a két szárnyú ajtón, így eltűntek előlünk.
Mikor beléptünk egy mosolygós kicsit idősebb férfival találtuk szembe magunkat. Lefényképezett minket, majd átadta a képet, amit a fényképezőgép kiadott.

Elkezdtük keresni a többieket. Amint megtaláltuk őket, a lányok egy öleléssel köszöntöttek. Jessica is ott volt. A párjaik valószinűleg egy másik osztályból vannak.
-Lena, ő is Nathan. Ő másodikos!-mondta mosolyogva Peyton és a fiúra mutatott, akivel kezet fogtam.
Ezután Alison is bemutatta a párját, akit Johnnak hívnak. Később odasúgtam a lányoknak hogy milyen jó pasikat hoztak ide. Ezen persze jót nevettünk. Jessica ott nyalizott egy srácnak, akinek láthatólag ez tetszett, úgy látszik hosszú és hangos éjszakájuk lesz. A csajokkal elmentünk valami innivalóért, így a fiúk nyugodtan tudtak dumálni a saját dolgaikról. Ön kiszolgáló asztal volt, tipikus piros party-poharakkal.

Nem rész....

Elnézést kérek, hogy megint késni fogok, de két dolgot jelentenék be!
Az első: Ma nem lesz rész! Meglehet, hogy csak szerdán vagy csütörtökön fogok részt hozni! Ez a sulitól, a tanulástól és a háziktól függ. Ha nagyon sok lesz, akkor szombatra is elhúzódhat.
A második: megnyílt egy Facebook csoport! Az olvasókat kérem hogy lépjenek be oda, ha információkat akarnak hallani a blogról! Oda fogom kitenni a részeket! Nem csak ezt a blogot fogom ott 'hirdetni'. Van még további 5 blogom, az egyiket csak jövőre fogom elkezdeni! Csoport linkje: https://www.facebook.com/groups/624877280962961/
Tehát csak ennyit szerettem volna irni/mondani. Utólag is elnézéseteket kérem!
Ölel titeket, Lena A.D

20.fejezet - Olyan.... Lenas, avagy a csinos, és a borzalmas

Egy idő után a haverok elmentek, én pedig röhögve gondoltam vissza a bolondozásukra. Épp a Twittert böngésztem amikor kicsapódott az ajtó. Lena fáradtan csúszott le a barna fa ajtó mentén. Szemöldököm felhúzva, kérdőn néztem rá. Ő fáradtan eresztett egy vigyort és kezével mutatta hogy 'minden oké'. Én csak megvontam a vállam majd újra a Twitternek szenteltem a figyelmem. Azt még hallottam ahogy Lena felkelt a földről és ledobta a két szatyrot az ágyra. Bement a mosdóba, az ajtót nyitva hagyta, mivel csak az arcát mosta meg. Visszajött és a vásárolt cuccok közt kutakodott. Kivett egy fehér ruhát és a teli alakos tükörhöz sétált. Maga elé tette a ruhát, majd végigmérte.
-Szerinted hogy állna?-szegezte nekem a kérdést. Letettem a mobilom, majd őt figyeltem.
-Így nem tudom megállapítani, vedd fel és majd eldöntöm-mosolyogtam rá. Amint befejeztem a mondatot ő rohant a fürdőbe.Pár perc múlva ott állt előttem a fehér ruhában és kérdőn nézett rám.
-Nos? Milyen?-kérdezte egy fél mosollyal az arcán. Megint elmosolyodtam, majd szólásra nyitottam ajkaimat.
-Olyan.... Lenas-röhögtem el a végét, mire ő is elröhögte magát. Nem tudtam mit mondani. Mosolyogva megforgatta gesztenye barna szemeit.
-Na, de most komolyan.... milyen?-kérdezte türelmetlenül. Végigmértem szememmel a ruhát és vékony alkatát, majd észrevettem hogy a ruha nem is olyan fehér, inkább olyan 'krémszinű-fehér'. Jól állt neki.
-Szerintem csinos...-mondtam egyszerűen. Ismét elmosolyodott, majd ő is megnézte magát a tükörben. Ahogy láttam neki is tetszett. Letette az ágyra majd kivett egy másik ruhát, ami sárga volt. Kicsit döbbenten néztem rá, ő pedig mosolyogva bement a fürdőbe, gondolom felpróbálta. Pár perccel később lófarokba kötött hajjal és a sárga ruhában állt előttem. Amikor megláttam, szerintem az állam a földet súrolta.
-Na? Ez hogy áll? Ennyire jó, vagy ennyire borzalmas?-kérdezte halkan. Mély levegőt vettem majd megszólaltam.
-Hááát.....szerintem ez nem a legjobb választás-húztam félre a szám.
-Miért?-húzta fel szépen ívelt szemöldökeit. Elgondolkoztam, még egyszer figyelmesen végigmértem, majd észrevettem a legnagyobb hibát, ami nem igazán előnyös.
-Lapítsa a melled-jelentettem ki halál komolyan. Összeráncolta a homlokát, és mikor eljutott tudatáig amit mondtam elröhögte magát. Nevetése engem is mosolygásra késztetett.
-Most komolyan?-kérdezte még mindig nevetve. Én pedig csak bólogattam. Kicsit később abbahagyta a nevetést, majd egy mély levegőt vett, minek hatására mellkasa megemelkedett. Én mindent észreveszek! gondoltam magamba, majd e gondolatnak köszönhetően kuncogni kezdtem.
Végül arra a döntésre jutott, hogy a fehér -inkább kremes- ruhát veszi majd fel. Én csak vállat vontam.

* 6 nappal később *

Egyik nap a srácokkal dumáltunk, és Liam bejelentette hogy a barátnője, Sophia átiratkozik erre az egyetemre. Megvolt neki a nagy öröm. Csaknem szivárványt beszélt. Mikor Zayn meghallotta ezt, kisebb-nagyobb győzködéssel rávette Perriet hogy ő is jöjjön át ide, mivel ez is zenei egyetem. De persze mindannyian tudtuk hogy nem csak ezért akarja hogy átjöjjön ide. Ha tehetném én is rávenném Eleanort de van egy olyan érzésem hogy kinyírnák egymást Lenaval.

19.fejezet - Hakuna Matata

~ Louis Tomlinson szemszöge ~

Miután Lena elviharzott, Eleanorral megbeszéltük a dolgokat. Meghallottam a csengőt, elköszöntem tőle és siettem az órámra. Angolra.
Mikor beértem már elkezdődött az óra, gyorsan elnézést kértem majd leültem a helyemre.

**

A nap végére fáradtan értem fel a szobámba. Lena még nem volt ott. Levágódtam az asztalhoz ami tanulásra volt kifejlesztve. Elkezdtem csinálni a házi feladatokat amit kaptunk. A matek nagyon nem megy, utálom. Ott szenvedtem azzal az egy példával amikor kicsapódott az ajtó, amin Lena lépett be egy fülig érő mosollyal majd szintén levágódott mellém a székre. Szintén előszedte a könyvet és füzeteit majd elkezdte csinálni a házit. A mateknál csak darálta a számokat. Tátott szájjal figyeltem ahogy irt. Bizonyára észrevette hogy figyelem mivel rám nézett mosolyogva, viszont arcáról rögtön lefagyott a mosoly. Ismét eresztett egy fintort majd tovább irt.

* 3 héttel később *

Már három hete itt poshadunk. Lenaval egyre többet vitázunk. Megtudtam, hogy összejött Nick-el, és nem akarja elhinni hogy a srác csak kihasználja. A legtöbb vitánk erről ment. Hogy lehet egy nő ennyire hisztériás, de komolyan?
Eleanor, amikor csak van ideje bejön a suliba hogy találkozzunk. Jó ismét boldognak látni, és így én is az vagyok. Lena iránti érzelmeim kezdenek elhalványulni. Nehogy félreértsétek, szeretem Eleanort...nem használom arra hogy elnyomja az érzéseimet. Anyáék nem kerestek, bár jobb is. De most őszintén! Minek küldtek ide? Ezt nem fogom megérteni...soha.
Az igazgatónő egy hete jelentett be egy rendezvény féleséget, bár én inkább mondanám egy suli bálnak. Tehát ez itt van mindjárt, és mivel párban kell menni, Elt nem hívhatom mert ő nem ide jár... Lena barátnői nem kedvelnek szóval majd valakit kerítek az osztályból. Most épp szombat délután van. A szombat és a vasárnap mindenkinek szabad, szerencsére. Lena engedélyt kért az igazgatónőtől vásárlásra, szóval ma nem lesz itt. Nekem pedig párt kéne kerítenem. Gondoltam Jessicára, de mivel nagyon tapadós valószínű hogy reggel mellette ébrednék a szex szagtól bűzölögve. Ezt inkább kihagyom. Akkor ott van Miley Angel, de ő sem jó....mármint szép, kedves, aranyos és Harry lefoglalta. Gyerekek, nagy mákom van! És mi van Karen Smith-el? Ő szép, okos, intelligens és tudtommal még nincs párja. Magamra kaptam a kedvenc Vans cipőmet majd szágudottam is a szobája felé. Szerencse hogy itt van a folyosón. Ott toporogtam az ajtó előtt, majd magabiztosan bekopogtam. Mosolyogva nyitott ajtót.
-Szia! Mi járatban vagy itt?-kérdezte mosolyogva.
-Van párod erre suli bál mit tudom én mire?!-tértem rögtön a lényegre, közben elővettem a legangyalibb vigyorom. Kicsit meglepődött kérdésemen, bár nem tudom miért.
-Öömmm.....n-nincs...-mondta dadogva. Aranyos amikor egy lány dadog...szerintem.
-Remek!-csaptam össze tenyereimet.-Akkor kérlek szépen...térden állva könyörgök hogy legyél a párom ezen a nem tudom min, mert nincs párom...-kiskutya szemekkel néztem rá. Ez mindig beválik, vagyis eddig bevált. Csak kuncogott egyet majd megsimogatta a fejem olyan 'jó kutya' stílusban. Gyorsan felálltam, nehogy valaki még majd hülyének nézzen.
Kérdőn néztem rá, ő pedig bólintott egyet. És hálám jeléül csak megöleltem, majd elköszöntem tőle.
Az ágyon feküdtem és a telefonom bújtam amikor jött egy üzenetem. Megnéztem ki és mit irt. El volt. Csak azt írta hogy nagyon hiányzom neki és lehet hogy kedden megint bejön a suliba. Mikor épp írtam volna neki vissza berontottak a szobába az én drága haverjaim. Valamin nagyon jót röhögtek.
-Hakuna Matata...-kezdte el vihogva Niall. Én is elmosolyodtam, majd folytattam.
-Mily' gyönyörű szóóó...-erre a srácok elkezdtek táncolni. Hogy tudnak ilyen hülyék lenni istenem?! Harry benyomta a magnót amin épp a Talk Dirty ment. Jaj ne! Ezek megőrültek! Hazza -amilyen debil- lekapta a felsőjét és úgy táncolt tovább.
Ezek komolyan az én haverjaim vagy kidobták őket az óvodából? Különben meg régen én is ilyen voltam, mármint amig el nem váltak a szüleim... de ez tabu téma.

Ott ökörködtek, mint a nem normálisak. Honnan van ezeknek ennyi energiájuk. Niall is lekapta a felsőjét, majd Harry-vel együtt 'trombitát' csináltak a kezükből és káo ők trombitálnak. Idióták.
Én már a látványtól kifáradtam, biztos örülnek azok akik alattunk vannak. Nem baj....majd megértik, vagy nem.
Szerencse hogy Lena nincs itt, mert még ezért is kiverné a hisztit. Na akkor szerintem nagy veszekedés lenne. Egyszer csak Harry és Zayn elkezdtek egyszerre táncolni, addig én a srácokkal csak röhögtem rajtuk. Ezek debilek!

18.fejezet - Hangok...

~ Lena Henriett Henderson ~

Miközben Nickel az ebédlőben voltunk, forró csókot váltottak ajkaink, de épp arra felé sétált az igazgatónk. Mily' véletlen, hogy pont minket szúrt ki miközben többen smaciztak körülöttünk. Elmondta a monoglóját, majd elsétált. Nick felém fordult majd megcsókolt. Elmosolyodtam. Olyan gyorsan történt mindez. Egy pillanatra kinyitottam a szemem és észrevettem hogy a diri minket figyel. Csak mosolyogva megrázta a fejét és tovább ment.
Lassan eltoltam magamtól, majd fülig érő mosollyal az emelet felé kezdtem húzni. Mikor a 3. emeletre értünk a lépcsőnél megálltam és mondtam Nicknek hogy itt várjon meg. Én mosolyogva álltam meg a szoba előtt. Előszedtem a kulcsomat majd a kulcslyukba helyeztem, éppen elfordítottam volna a kulcsot a zárban, de nem sikerült. Ezek szerint valaki van bent és volt olyan barom hogy a kulcsot a zárban hagyta. Biztos Louis van bent. Csakis ö lehet ilyen hülye! Elkezdtem szitkozódni és dörömbölni a fa ajtón. Egy kis idő múlva Louis szólt az ajtón hogy várjak mert mindjárt kinyissa. Mikor végre elém tárult Louis egész lénye, elkezdtem a mondanivalómat.
-Jaj Louis,mért hagyod benne a...
Ekkor észrevettem a Louis ágyán ülő lányt.
-A kulcsot?!....-fejeztem be a mondatot meglepődötten. Tekintetem köztük cikázott, majd Louisra néztem és küldtem felé egy kisebb fintorgást. Nem azért mert féltékeny voltam, ilyenről szó sincs! Hanem azért mert velem csókolózik, közben pedig szegény lányt hitegeti akármivel. Az ágyamhoz sétáltam, majd kikaptam alóla a gitáromat. Mondtam hogy tudok gitározni? Nos, most már tudjátok!
Gyorsan kiviharzottam a szobából, majd becsaptam az ajtót és Nick felé vettem az irányt, aki mosolyogva állt az egyik lépcsőfokon.
Visszamentünk az ebédlőbe majd leültünk. Körbetekintettem majd szemem megakadt Rachelen és Niallen. Elmosolyodtam és intettem egyet neki. Kivettem a gitárt a tokból és végighúztam ujjaimat a húrokon. Imádtam gitár hangot. Gondoltam egyet majd elkezdtem játszani az 'Amnesia'-t a 5 Seconds of Summer-től. Imádom ezt a dalt. Lassan egyre többen gyűltek körénk. Én csak elmosolyodtam majd elkezdtem énekelni.
Mikor a dal végére értem mindenki tapsolt és fütyült. Valaki elkezdte ordítani h 'Még' erre mindenki azt kántálta, majd rávettem magam és belekezdtem a 'Really Don't Care' dalba. Ez a dal nem pont gitárra való, de most kifejezetten jól hangzott. Nick felé pillantottam aki mosolygott. E dalnak is a végére értem. Nick arca közeledett az enyémhez, megcsókolt. Minden irányból valami 'oh'-t hallottunk, majd Nick megszakította a csókot.
-Lennél a barátnőm?-suttogta ajkaimba. Elmosolyodtam és válaszul megcsókoltam. Belemosolygott a csókba majd megszólalt.
-Emberek! Ez a bomba nő a barátnőm!-kiabálta vigyorogva.-Mától fogva.
Mindenki éljenezni kezdett. Ekkor meghallottuk a csengő hangját. Mindenki visszament az asztalához, a szemetét eldobta majd a cuccával együtt órára ment. Pár perc alatt kiürült az ebédlő. Nickkel kézen fogva sétáltunk a termünk felé. Imádlak angol óra.

17.fejezet - Váratlan dolgok

'Ott álltunk és smároltunk egy ideig, majd levegő hiány miatt elváltak ajkaink.'

Őszintén szólva nem akarok semmit Lenatól, a szexen kívül. A teste csodálatos, a feneke is, a lábai....a telt ajkai. A mellei nem túl nagyok, viszont megfelelő. Elájulok tőle amikor meglátom, szóval egyszerűen lélegzet elállító. Bárcsak az ágy felé tartanánk már!
Miközben ezeken gondolkodtam, persze hogy valakinek félbe kellett szakítania. És vajon ki volt az? A kedves igazgatónő, aki így szólt hozzánk.
-Az uzsonna szünet evésre való, nem pedig nyalakodásra!-dorgált meg minket. Gondoltam magamban hogy 'Hülye tyúk! Maga is volt huszonéves...' De persze ezt nem is akartam volna mondani, baj keverő még nem szeretnék lenni, viszont nem is lett volna időm e mondat kimondására mivel megfordult és pökhendisen végig vonult a folyosón. De azért valamit csak úgy baromságból még kimondtam.
-Bla-bla-bla....-forgattam meg szemeim. De rögtön el is szállt a röpke haragom, mert Leni kedvesen mosolygott rám. Visszamosolyogtam rá, majd a diri figyelmeztetését figyelmen kívül hagyva megcsókoltam. Belemosolygott csókunkba. Majd végül megpillantotta Lena az igazgatónőt. De nem értem, hogy hogyan, mert nem csukott szemmel kell 'csókot lopni' a másiktól?! Na de mindegy mert itt jön képbe a diri... Végül semmi megjegyzést nem tett csak mosolyogva megrázta a fejét.

~ Louis Tomlinson szemszöge ~

Csendben ültem egy padon és vártam hogy El megérkezzen. Egyszer csak megpillantottam egy ombre haj koronát. Arca ragyogott... mint mindig. Mikor megpillantott szaladni kezdett felém. Felálltam majd vártam hogy ideérjen. Mikor ideért rögtön megölelt.
-Sajnálom...-motyogta a vállamba. Elmosolyodtam és belepusziltam a hajába. Óvatosabb eltoltam magamtól és a bejárat felé kezdtem húzni.
A szoba előtt megálltam és előkotortam a szoba kulcsot, majd kinyitottam az ajtót. Leültünk az ágyamra, rámosolyogtam jelzésképp hogy kezdje el a mondandóját. Lassan belekezdett és mindent szóról szóra elmondott.... Mesélt az érzelmeiről, a családi problémákról és még sok máskor. Mindent csendben végighallgattam és bólogattam. Szólásra nyitotta ajkait.
-Szóval....akkor...képes lennél újrakezdeni velem?-nézett rám angyalian. Elmosolyodtam majd közelebb húzódtam hozzá. Megcsókoltam. Imádtam a puha ajkait.
-Ezt veheted egy igennek...-motyogtam ajkaiba. Egyszer csak zajt hallottam az ajtó felől. A kilincs mozgolódni kezdett majd kopogást hallottunk, és furcsa szavakat amik káromkodásra hasonlítottak. Tovább hallgatóztunk és végre rájöttem, hogy Lena az aki zsörtölődzik a kulcslyukkal, mivel benne felejtettem a kulcsomat, és nem tud bejönni. Odasiettem az ajtóhoz majd gyorsan elkezdtem kizárni, majd szóltam Lenanak.
-Várj, ne káromkodj már! Mindjárt kinyitom!-mondtam kissé mérgesen.
-Jaj Louis, mért hagyod benne a....-kezdett bele Lena, majd megpillantotta El-t az ágyon ülve. -A kulcsot?!...
Meglepődötten kapkodta tekintetét köztünk, majd fintorgott egy kicsit rám nézve. El hangját hallottam meg a hátam mögül.
-Ő meg ki?!-kérdezte értetlenül.
-A szobatársa..-válaszolt Lena helyettem kissé flegmán. Lenara emeltem a tekintetem majd értetlenül néztem rá hogy mi baja van. Válasz nélkül az ágyához sétált, majd kivett az ágy alól....egy....gitárt. Csendben kiviharzott a szobából majd becsapta az ajtót.

16.fejezet - Mozgalmas első nap

~ Louis Tomlinson szemszöge ~

Lenat otthagyva indultam el a következő óra termébe, ami névszerint a zene volt. A terembe belépve megpillantottam Niall szőke haját. Éppen egy lánnyal beszélgetett.
Gyorsan kerestem magamnak egy helyet az utolsó padban. Előttem Harry ült. Mikor észrevett, lepacsiztunk.
Már nagyban ment az óra. Mivel ez az első óránk a tanárnővel, mindenki bemutatta énektudását szólóba vagy párban. Eddig a legtöbb diáknak akit hallottunk jó hangja van. Éppen Harry énekelt. Jó hangja van a Göndörkének. Ha jól hallottam a dalszöveget, éppen az "Isn't she lovely"-t énekelte. Mikor befejezte a dalt mindenki megtapsolta.
Én voltam soron. Gyorsan átfuttattam agyamon a dal szövegét, ami a "Look After You" volt, majd belekezdtem. Beleéléssel énekeltem fel a kedvenc bandám egyik dalát. Mikor a dal végére értem én is nagy tapsot kaptam. Leültem a helyemre és mentünk tovább.
Kb.egy öt diákot hallgattunk meg, mikor Lena került sorra. Kicsit félénken állt fel. Nagy levegőt vett, majd belekezdett. Nem ismertem a dalt, és ahogy láttam a többiek sem. Lena nagy beleéléssel énekelt. Felszabadult volt. Áradt belőle a tehetség. Mikor a dal utolsó részét énekelte behunyta szemeit és kiénekelte az utolsó szót. Mindenki megtapsolta és dicsérően bólogatott. A tanárnő szólásra nyitotta a száját, mire mindenki odakapta a fejét.
-Lena drága, én még sosem hallottam ezt a dalt....elárulnád hogy ki adja elő és hogy mi a dal címe?-mosolygott a tanárnő Lenara. Mindenki őt figyelte.
-Öömmm.....ezt a dalt én írtam a nyáron. És a "Stardust" címet adtam neki....-mondta Lena.
-Nagyszerű! Köszönjük.....haladjunk....-intett a következőnek. Ha jól tudom ő Alex Elwood. Nagyon okos gyerek.
Megköszörülte a torkát mosolyogva....valamire készül.
-Áj bilív áj ken fláj....-kezdte el röhögve, mire a többiek is röhögni kezdtek. A tanárnő rögtön leültette. A hangja nem volt rossz, csak a dal választás....huh. Amilyen okos, olyan pihent elméjű is. Még a többi diákot is végighallgattuk, majd a tanárnő elengedett minket azzal az indokkal hogy ma úgyse csináltunk volna semmit. Csordaként száguldottunk ki a teremböl.
Éppen uzsonna szünet volt. A skacok éppen a csajokat stírölték, Niall pedig álmodozott. Zaynnek barátnőjez van, de mégis másokat stíröl. Bár ahogy ő szokta mondani "Mindent a szemnek, semmit a kéznek." Éppen jót röhögtünk a fiúkkal amikor megláttam Lenat és Nicket az ablaknál smárolni. A szám tátva maradt. Még a sült krumpli is kiesett a számból....szó szerint. Amikor a fiúk megláttak rájuk tört a röhögő görcs. Én csak ott ültem és bámultam ahogy Nick a mocskos nyelvével Lena szájában matat. Nem bírtam tovább, felkeltem a helyemről és az udvar felé vetten az irányt. Ebben a pillanatban kaptam egy SMS-t...Eleanortól......vajon mit akarhat? Megnyitottam és elolvastam. "Szia BooBear. Sajnálom, hogy szakítottam veled....hiba volt! Nagyon szépen kérlek hogy bocsáss meg, mert nagyon szeretlek!! Már úton vagyok az egyetemed felé...megszeretném veled beszélni a dolgokat! xx. El Meglepődtem, de egyben örültem is. Ha most rendbe hozom a dolgokat Eleanorral, akkor talán lemondhatok a Lena utáni vágyaimról.

~ Nick Tatum szemszöge ~

Az ebédlőben dumáltam Lucassal, amikor megpillantottam Lenat. Otthagytam Lucast, majd Lenahoz sétáltam. Hátulról átöleltem a derekát, mire kicsit megugrott.
-Gyere velem...-suttogtam mosolyogva a fülébe. Ő is elmosolyodott. Felkelt az asztaltól én pedig magam után húztam.
Üresebb térségben, egy ablaknál megálltam. Felé fordultam, derekánál fogva magamhoz húztam, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Először meglepődött, de visszacsókolt. Megböktem alsó ajkát bejutást kérve, amit meg is adott. Ott álltunk és smároltunk egy ideig, majd levegő hiány miatt elváltak ajkaink.

15.fejezet - Vihar

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Jessica nagyon felhúzott. Mérgesen, kettesével szeltem a lépcsőket míg fel nem értem a harmadikra.
Szinte berontottam a szobánkba , ahol Louis aludt. Becsaptam az ajtót, amire hirtelen felébredt. Én lassan könnyezve lecsúsztam az ajtó mentén. Térdeimet felhúztam és elengedtem egy kövér, sós könnycseppet. Louis értetlenkedve nézett rám. Gyorsan felkelt és hozzám sietett. Letérdelt elém, megfogta a kezem és mélyen csoki barna szemeimbe meredt. Utáltam mikor ezt csinálta. Mindig elvesztem tengerkék íriszeiben. Halványan elmosolyodott, majd megölelt. Meglepődtem. Fejét belefúrta a nyakamba és elkezdett suttogni.
-Sajnálom! Mindent sajnálok. Tudom hogy milyen idióta voltam veled. Sajnálom-itt befejezte mondandóját  és belecsókolt a nyakamba. Ilyenkor valamiféle bizsergést érzek. Átnéztem válla felett és láttam hogy már sötét van odakint. Lassan eltoltam magamtól és egy puszit nyomtam az arcára, majd felkeltem a földről és a mosdóba mentem. Megmostam az arcomat, majd levettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Hideg vizet engedtem magamra amitől kicsit megremegtem. Éreztem ahogy lenyugszom.
A hajam teljesen vizes volt. Csak áttöröltem, lusta voltam megszárítani. A testem köré tekertem egy törölközőt és kiléptem az ajtón. Louis szeme rögtön megakadt rajtam. Nem voltam zavarban, mert most semmi sem  érdekelt. Éppen a szekrényemben kotorásztam mikor egy kezet éreztem a derekamon.
-Nem szárítod meg a hajad?-kérdezte Louis a fülembe suttogva. Éreztem hangján hogy mosolyog. Válaszul csak megráztam a fejem.
-Akkor gyere.
Az ágyához húzott, majd intett hogy üljek le. Ő addig az egyik fiókban keresett valamit. Végül elővette a zöld hajszárítóját. Bedugta az áramba, majd mögém mászott. Kezébe vette a hajamat és bekapcsolta a készüléket. Három percenként megfésülte a hajam. Éreztem hogy figyel. Megszólaltam.
-Nem zavar hogy csak egy szál törölközőben vagyok?-kérdeztem hátra nézve. Ekkor hirtelen elkezdett nevetni. Értetlenkedve visszameredtem a sárga falra.
-Válaszolva a kérdésedre...nem, nem zavar. Jó a belátás!-itt ismét nevetni kezdett. Egy ideig nem értettem. Utána kapcsoltam hogy mire értette.
-Kabd be!-mondtam kuncogva.
-Inkább te, és úgy még én is élvezném-mondta, fejét vállamon pihentetve.
-Oh fogd be-mondtam nevetve és megpaskoltam arcát.
Még egy kicsit szárította a hajam, majd egy kis idő múlva késznek nyilvánította. Megköszöntem neki, majd gyorsan felöltöztem...természetesen a fürdőszobában. Ezután ő is elment zuhanyozni, majd 15 perccel később mindketten a saját ágyunkban feküdtünk. Szokásomhoz híven csak egy pólóban és egy csipkés bugyiban aludtam...igen, nem volt rajtam melltartó. Utálok abban aludni. Jól betakaróztam, majd behunytam a szemem és vártam hogy az álmok világába kerüljek. És ez lassan be is következett.
Hajnal kettő körül mennydörgésre ébredtem. Ijedtemben felültem és pont akkor volt egy irtózatosan nagy dörgés amit villám is kisért. Ránéztem a másik ágyban fekvő srácra, aki mélyen aludt. Jó neki. Az egyetlen dolog amitől félek, az a villámlás és a mennydörgés.
Lassan kikászálódtam az ágyból, és olyan csendben ahogy csak tudtam, az ágyához sétáltam, nehogy felébresszem, Na jó, ez hülye gondolat volt, mivel ez volt a tervem. A vállát kezdtem bökdösni, hátha felébred. Hát nem sikerült. Ezután a nevét kezdtem mondogatni, de arra csak nyöszörgött. Egyre idegesebben ismételgettem a nevét, amikor hirtelen egy nagy dörgést hallottam, a villáma pedig az egész szobát halványan kékesre világította be. Felsikítottam. Na erre bezzeg már felébredt. És ezt szóvá is tette.
-Mi a szent kutya Úr isten történik?-kiáltotta el magát. Ezután körülnézett a szobában és mikor megpillantott engem, kicsit megijedt.
-Jézusom, Lena...mit keresel az ágyamnál az éjszaka közepén? Aludnod kéne. Holnap...vagyis ma, iskola kezdés.
Én szégyenemben lehajtottam a fejem. Nem akartam hogy egy félős libának nézzen. Hallottam ahogy felkelt, majd elém lépett. Kezével felemelte a fejem, kényszerítve hogy szemébe nézzek. Így meglátva szememben a vihartól való félelmem. Kicsit elpirultam mikor önelégülten elvigyorodott.
-Csak nem félsz a vihartól?-a vigyort nem lehetett letörölni az arcáról.
-Öömmm....nem, ugyan már. Senki sem fél a vihartól...-hazudtam neki. Megforgatta szemeit, majd hirtelen felkapott. Egy kisebb sikoly hagyta el a számat, minek hatására elnevette magát. Átment az ágy másik felére, majd velem együtt az ágyba ugrott. Együtt nevettünk az ágyon, egyszer csak azt vettük észre hogy az arcunk csak milliméterekre volt egymástól. Ajkaink szinte súrolták egymást.
Csend volt, de nem kínos. Végül Louis megtörte a csendet.
-Most tutira azt gondolod hogy megfoglak csókolni...de nem, nem teszem meg...akármennyire is szeretném! Csak mert tudom hogy ebből úgyis veszekedés lenne...-mondta halkan és igaza volt.
-Szerintem aludjunk...hagyjuk ezt a csókos témát...barátnőd van...-mondtam kicsit kipirult arccal.
-Lena...-kezdett volna bele, de inkább nem mondott semmit csak sóhajtott.- Rendben...
Lassan mellém feküdt, magunkra húzta a paplant. Oldalra feküdtem, ő pedig átölelt. Szorosan magához préselt. Éreztem lélegzetét a nyakamon. Annyira közel voltunk egymáshoz, hogy az ágyékát éreztem a fenekemnél. Mosolyogva kicsit elhúzódtam, ő pedig csak kuncogott. Lassan álomba merültem biztonságot nyújtó karjai közt.
Reggel nagy kiabálásra ébredtem. Csendben kimásztam az ágyból és kinéztem az ablakon. Éppen a foci pályán tornáztak Rachelék. Úr isten...első tanítási nap. Gyorsan felébresztette Louist. Nem érdekelt hogy ki van a szobában, előtte vettem fel egy melltartót. De azért persze elfordultam. Magamra kaptam egy sportosabb szerelést, majd a táskámat felkapva vártam Louisra. Sürgettem, mivel nem akartam az egész órát lekésni. Mikor végre kész lett, szinte száguldottunk a foci pályára.
Amint megláttak minket együtt érkezni elkezdtek vigyorogni. A szememmel Nicket kerestem, mikor megtaláltam csalódottságot láttam kék szemeiben. Persze nem a késés miatt, hanem mert Louisval voltam.
A késésünk miatt nem tornázhattunk a többiekkel, helyette csak ott ültünk a fűben és bámultunk ki a fejünkből. Hirtelen Louis oldalba bökött a könyökével, amitől kicsit megugrottam...csikis vagyok. Felé fordultam és kérdőn néztem rá.
-Szereted Nicket?
Ettől a kérdéstől köpni, nyelni nem tudtam. Úgy éreztem hogy az arcom egyre vörösebb lesz. Lehajtottam a fejem.
-Tehát igen...
Felkaptam a fejem és rá meredtem... Lehajtott fejjel tépkedte a fűszálakat.
-Én...-kezdtem volna bele, de kicsöngettek. Louis felkapta a táskáját és már el is tűnt. Én is követtem tettét.

14.fejezet - Szerelem első látásra

'Hogy lehetek ilyen idióta. Tán az IQ szintem lement 0-ra? Hát ez a csaj mellett biztos. Báris amit érzek iránta az........'

.....csak annyi hogy tetszik! Nem akarom bántani, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek. Szörnyű ember vagyok! De komolyan!
Oh jesszusom miket dumálok? Ennyire eltudnék érzékenyülni?! Oh te jó ég...ez nem én vagyok! Szörnyülködésemben elterültem az ágyon és a hófehér plafont kezdtem kémlelni.
Nagy gondolkodásomban, éreztem hogy szemhéjaim tégla nehezek lesznek, ezért lehunytam őket.

 ~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

A foci pálya közepén ültünk egymással szemben és beszélgettünk. Megtudtam, hogy nagyon humoros srác. Néha még a könnyem is kicsordult a viccein. Akik körülöttünk voltak mindannyian minket néztek. Volt aki fintorogva nézett és volt aki mosolyogva. Hirtelen megakadt a szemem egy szőke hajú lányon. Ahogy egyre közeledett felénk, felismertem. Jessica. Vajon mit akarhat tőlem?
 Egyszer csak megállt. Rám nézett és elkezdte mondanivalóját.
-Na, már nem is elég egy pasi? Ch...nem olyan régen még majdnem Tomlinsonnal bújtál ágyba, most meg Nicket próbálod ágyba csalni? De ribanc vagy!-minden egyes szót gúnnyal teli hangnemben mondta.-Ja, és tudod a pletyka gyorsan terjed. Louis jobbat érdemel nálad!
Csendben tűrtem szavait. Nem akartam balhét...de a végére már elegem lett.
-Ha most ezt úgy érted, hogy te vagy a hozzá illő lány, akkor baszhatod mert barátnője van!-remélem most már kussba marad.
-Tényleg...barátnője van! Ez is azt mutatja h mennyire ribanc vagy....elakarod venni Eleanortól azt akit szeret! Pff....szánalmas vagy!-ahogy a szavakat mondta egyre többen gyűltek körénk és összesúgtak. Elegem lett, és mivel nem akartam balhét csak felkeltem és elindultam a bejárat felé.

~ Niall Horan szemszöge ~

Épp egy folyosón sétáltam a telefonom nyomogatva. Az uncsitesómmal üzeneteztem. A szülei ismét veszekedtek....lehet hogy ebből válás lesz. Megálltam és nekitámaszkodtam egy ajtónak. Gondolkodni kezdtem.
Pár percig ott álltam, egyszer csak azt éreztem, hogy hátrafelé dőlök. Nyílik az ajtó....basszus. Késő volt és sajnos beestem. Egy apró sikolyt hallottam. Király. Egy lány ajtóján estem be. Hogy is megy a dalszöveg Alexander Rybaktól? Legyalogolok 500 mérföldet és még további 500-at hogy legyen egy ember aki 1000 mérföldet sétált mielőtt beesett ajtódon....Nahát..
A hirtelen eséstől becsuktam a szemem, viszont amikor kinyitottam egy nagyon szép zöld szem párral néztem szembe. Kissé rémültnek tűnt. De még így is szép volt. Gyorsan felálltam és őt kezdtem kémlelni. Ott állt előttem szótlanul. Végigmértem. Nap barnított bőr, gyönyörű szemek, telt ajkak, barna hullámos haj, karcsú test alkat....hm...egész jól néz ki.
-Öömmm.....megtudhatom a neved, kedves beestem az ajtón úr?-törte meg a csendet nevetve.
-Persze...Niall, Niall Horan-mosolyogtam rá.-Téged, hogy hívnak?
-Rachel Thomson-csilingelő hangja elvarázsolt.
-Szép név egy igen szép lányhoz!-bókoltam fülig érő mosollyal. Ekkor ismét elnevette magát. Olyan édesen nevet.
-Ugyan!-mondta majd komollyá vált.-Nekem most mennem kell kedves Niall!
-Rendben, remélem még találkozunk-mondtam vigyorogva.
-De lehetőleg ne úgy hogy az ajtómon esel be-figyelmeztetett, majd elindult.-Szia.
-Szia-intettem neki, majd én is elindultam a szobámba.
Azt hiszem most már hiszek a 'szerelem első látásra' dologban, mert ez az volt. 

13.fejezet - IQ szint, 0?

'-Rohadj meg!-fordultam felé félig.'

Hirtelen megállt. Hátranézett. Tekintete égette az enyémet. Visszasétált hozzám, nagyon közel volt. Kb.10 centire volt arcomtól az övé. Mélyen a szemembe nézett. Tekintetét ajkaimra vezette majd vissza sötét barna szemeimre. Hirtelen magához rántott és erőszakosan megcsókolt. Gondolom a fiúk most nagyon néznek minket. A mellkasánál próbáltam ellökni magamtól ami sikerült is. Amint elengedett teljes erőmből felpofoztam majd kirohantam a szobából. Még hallottam ahogy Niall leordítsa Louist, a többi fiú meg 'oooh'-zik.
Nem akartam Rachelt nyaggatni ezzel ezért inkább máshova vettem az irányt.....Nickhez. Amint az ajtóhoz értem, remegő kézzel bekopogtam. Lépteket hallottam, majd az ajtó kinyílt és Nick ahogy meglátott aggódó arcot vágott.
-Mi történt?-kérdezte aggódóan. Nyeltem egy nagyot, még sosem voltam vele egy szobában.
-Öömmm....bejöhetek?-kérdeztem.
-Ja igen, persze...gyere csak!-mondta majd félreállt az ajtóból. Lassan besétáltam, majd Nick felé fordultam aki épp az ajtót csukta be. Felém fordult majd odasétált hozzám.
-Mond el mi történt...-kérlelt.
Leültem az ágyára törökülésben, ő pedig velem szembe szintén törökülésben. A térdünk összeért. Belekezdtem.
-Majdnem lefeküdtem Louisval....
Lehajtottam a fejem, nem akartam a szemébe nézni. Féltem, hogy mit gondolna rólam.
-Tessék?-kérdezte kicsit hangosabban, biztos meglepte.Nem szóltam semmit...szégyelltem magam. A szemem lassan megtelt könnyekkel, majd végül zuhatagként vágtattak le fehér arcomon. Halkan, szégyenemben sírtam. Nick ezt észrevehette mivel szorosan magához ölelt és nyugtatni és csitítgatni kezdett. Fejemet nyakába temettem és úgy sírtam tovább. Az engem ölelő srác fejét a hosszú barna hajamba temette. Még mindig szorosan ölelt. Nem akart elengedni én pedig ennek csak örülni tudtam, mivel most már megbizonyosodtam arról hogy szeretem Nicket.
Pár perc múlva mikor már megnyugodtam valamennyire Nick elengedett majd kicsit eltolt magától. Halványan mosolyogva megszólalt.
-Mi lenne ha a nap hátralévő részét együtt töltenénk a foci pályán?
-Okés, benne vagyok!-vágtam rá gondolkodás nélkül. A mosolya még nagyobb lett, majd felkelt az ágyról. A kezét nyújtotta, amit el is fogadtam. Kisétáltunk az ajtón majd a hosszú folyosón mentünk végig. A kezem nem engedte el, ez tetszett.

~ Louis William Tomlinson szemszöge ~

Mikor megcsókoltam azt úgymond haragból tettem. Talán már nem tudtam volna mit mondani neki és ezért inkább megcsókoltam. Lena ellökött magától és kirohant.
-Haver, ez meg mi volt?-kérdezte Niall értetlenkedve. Sóhajtottam egyet. Nem tudtam megszólalni, ezért csak vállat vontam. A szöszi megrázta a fejét, majd kisétált a szobából. A többiek is mentek utána, Harry még megveregette a vállam.
-Vigyázz rá!-mondta majd kisétált az ajtón. Bólintottam. Ami azt illeti nem értem Niall, miért van kiakadva?! Hisz alig ismeri Lenát. Bár főként itt én vagyok a hibás. Majdnem lefektettem Lenát. Hogy lehetek ilyen idióta. Tán az IQ szintem lement 0-ra? Hát ez a csaj mellett biztos. Báris amit érzek iránta az........

FONTOS

Hello! Most nem résszel érkeztem, hanem egy bejelentéssel...
2 (vagy több) hetes szünet lesz a blogon. Jelenleg nagyon nincs ihletem, meg a következő két hétben tele vagyunk tesztekkel meg dolgozatokkal. És most amúgy jól bele kell húznom a tanulásba a jó jegyek miatt. Holnap németből írunk dolit, amire nagyon kell készülnöm. Pénteken pedig matek teszt. Magolni kell mint az őrült!
Tehát két vagy több hét szünet és utána jönnek a részek. Miután minden teszten és dolin átestünk ebben a hónapban, rendszeresen fogom hozni a részeket. Ezt a 'rendszeresen'-t úgy értem, hogy kétnaponta. A nyáron pedig igyekszem minél többet feltenni és remélem nyár végére már elkezdhetem a 2.évadot! Igen, jól olvassátok lesz 2.évad :) A rosszban legyen jó is, ugye? :DD Na tehát találkozunk egy pár hét múlva.

Millió puszi mindenkinek, A.D Lena :)

12.fejezet - Rohadj meg!

Ezt indítsátok be

'Erős kezébe vettem a karomat és jobban szem ügyre vette a sebet.
-Ki csinálta ezt?'

Nem válaszoltam neki. Nem akartam, hogy tudják.
-Lena, válaszolj! Ki volt az?!-kérlelt.
Szemébe néztem és elhaló hangon elmondtam.
-Louis...-nyögtem ki, mire a szöszinek elkerekedtek a gyönyörű kék szemei.
-Tessék?!-kiabálta el magát döbbenten.
A többi három srác csak értetlenül nézett ránk.
-Képes lenne ezt tenni?-kérdezte, én csak elhúztam a számat.
Mivel éreztem, hogy bízhatok benne, ezért félénken előhúztam a bal kezem ami eddig a derekam mögött volt. A szöszke azt is jól megfigyelte, majd rákérdezett.
-Ezt is ő csinálta?
Bólogatni kezdtem. 
-Hogy tehet ilyet?-kérdezte önmagától.-Srácok, gyertek ide!
A többi fiú idejött, kivéve a göndör. Ő Louisnak segített. 
-Mi az?-kérdezte az egyik.
-Nézzétek...-mutatott a karomra és a csuklómra.
-Mi történt vele?-kérdezte ismét ugyan az a hang. Nem láttam ki az, mivel lehajtottam a fejem és behunytam a szemeim. Nem akartam hogy megtudják, mert akkor Louist fogják hibáztatni. Senkinek sem kívánom hogy 'megkövezzék'. Ekkor Louist hallottam káromkodni.
-Hülye liba!-akármennyire is nem figyeltem rá, ezt mégis meghallottam. Hirtelen felálltam és gyors léptekkel elé álltam. Éles tekintettel nézett rám. Könnyektől nedves barna szemeimmel kémleltem őt.
-Miért is vagyok én hülye liba?
Gúnyosan elnevette magát.
-Hogy miért vagy az? Széttörted a tükröt! Ki kell fizetnünk te agyament!-kiáltotta arcomba minden egyes szavát. Hangos szavaitól muszáj volt lehunynom a szemem.
-Nem te törted szét, hanem én! Így én fizetem!-lassan nyitottam ki pupilláim. 
Nem válaszolt semmit, csak állt előttem szótlanul és a szavakat kereste hogy visszavágjon. 
-Ha már széttörted, akkor már nehogy én takarítsam fel! Azért voltam olyan kedves és egy rakásra tettem!-mondta gúnyos hangon és elsétáltam mellettem, de úgy hogy szándékosan nekiment a jobb karomnak ahol a zúzódás volt.
-Rohadj meg!-fordultam felé félig.

Hello :)

Sziasztok! Most nem résszel jövök, hanem mással :DD Tehát csináltam magamnak egy külön Ask.fm-et ami kb.ezzel a bloggal/történettel foglalkozik, persze a sztorin kívül is válaszolok kérdésekre. Tehát itt az Ask.fm: http://ask.fm/dreamschoollena
Na meg gondolom láttátok az új és gyönyörű fejlécet, amit nagyon szépen köszönök Azy-nek! :) Nem is tudjátok elképzelni hogy mennyire örültem mikor láttam hogy Azy visszairt. Majdnem elkezdtem sírni! De komolyan. :DD Na nem húzom tovább az időt...tehát itt az ask.fm és új fejléc van! :D

Puszi, A.D Lena

11.fejezet - Ki csinálta ezt?

'Ajkairól áttértem a nyakára, gyengéd puszikkal hintettem be a nyaka egyik részét, majd elkezdtem szívni. Bizonyára gyenge pontot találtam el mivel Lena felnyögött. Ebben a pillanatban Lena megszólalt.
-Louis....'

-...állj le!-mondta határozottan.-Nem akarom! Ez nem helyes....
Szavai hallatán kissé eltávolodtam tőle, viszont még mindig fölötte tornyosultam. Értetlen arccal néztem rá. És ekkor a haverok röhögve berontottak. Mikor észrevették, hogy mit csinálunk, elképedtek! Niall még a gitárját is elejtette. Én és Lena meg sem tudtunk szólalni, nem hogy még mozdulni!
-Már megint mi folyik itt?!-állt az ajtóban lefagyva Niall a többiekkel együtt.
Ekkor Lena a mellkasomnál lökve, ISMÉT lelökött az ágyról. A földet érés ugyanolyan fájdalmas volt, mint reggel.
-Oh...a francba!-mondta, hátsó felem fájlalva.
-Tán a reggel is ez a csaj lökött le az ágyról?-kérdezte Harry kuncogva.
Rápillantottam Lenára aki éppen szemével a pólóját kereste. Felállt és melltartóban a sarokba ment a pólójáért. Mikor a fiúk meglátták, füttyentettek egyet. Lena csak felmutatta nekik a középső ujját. Gyorsan magára kapta a felsőjét, majd hozzám vágta a sajátomat. Amint elhaladt mellettem beszáguldott a fürdőbe és becsapta az ajtót, és ha jól hallottam be is zárta. Nahát ez nagyon király.
-Hé haver, vele csalod meg a barátnőd?-kérdezte Harry nevetve.
-Mármint az ex barátnőmet? Amúgy nem csalom meg....
-Szakítottatok?-kérdezte Liam.
-Ahha...
-Liam, hát nem látod hogy ezen a csajon akarja levezetni a szomorúságát?-mondta Hazza Liamnek.
-Egyáltalán nem erről van szó! Úgy érzem hogy én sem szeretem Elt...na meg ő szakított velem, mivel állítása szerint nem bírtuk volna ki ezt a két évet egymás nélkül-magyaráztam nekik.
Rápillantottam a fürdőszoba hófehér ajtajára és elhúztam a számat. Lehet hogy nem kellett volna ezt csinálnom.

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~


Beszáguldottam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Lecsuktam a WC-fedőt és ráültem. Kezembe temettem az arcom. Elgondolkodtam azon hogy ismét ezt csinálta, és én megint nem tudtam neki ellenállni. De hogy csinálhatja ezt ha van barátnője?! Észnél van? Bár ezt én is kérdezhetném magamtól. Felkeltem és a tükörhöz sétáltam, végigmértem magam és megláttam a nyakamon éktelenkedő szívást. Király...nagyon látszik. Megkerestem a púdert, kb. 1 kilót nyomtam a kezemre és elkezdtem eltüntetni a szívás nyomát. Egy jó ideig kentem és próbáltam eltüntetni, de végül rájöttem hogy az alapozó nem fog addig ott maradni amíg el nem múlik. Na mindegy...majd lesz ami lesz! Éppen indultam volna ki, mikor hirtelen rám tört a düh és teljes erőmből belevágtam a tükörbe az öklömmel.  Utálom magamat! És azt amilyen naiv vagyok!

Ránéztem a kezemre, véres volt. Ebben a pillanatban dörömbölést hallottam. A srácok akartak bejönni. A vízcsap alá tettem a kezem és lemostam a vért. A kezemet nem akartam bekötni, mert akkor mindenki azt kérdezni hogy 'Mi történt?'. Kis idő múlva kinyitottam az ajtót és nyugodtan kisétáltam, mintha semmi sem történt volna.
-Hé, csaj! Jól vagy?-kérdezte a fekete hajú, akit azt hiszem Zaynnek hívnak.
Nem szóltam semmit, csak a földet kezdtem pásztázni.
-Mi volt az a csörömpölés?-kérdezte Louis nyugtalanul, majd bement a fürdőbe és elordította magát.-Mi a szart csináltál a tükörrel?
Nem válaszoltam. Nem volt hozzá erőm. Leültem az ágyamra. Már nem bírtam a nyomást. A szöszi odasétált hozzám és leült mellém.
-Minden rendben?-kérdezte óvatosan.
-Ühüm..
-Megtudhatom hogy mi a neved?-kérdezett ismét.
-Lena-mondtam halkan.
-Rendben, szóval akkor mi is történt?-faggatott.
-Semmi!-vágtam rá hirtelen.                                  
Csak megrázta a fejét, és átölelt. Véletlenül megérintette a karomat ahol a zúzódás volt. Felszisszentem. Bizonyára meghallotta, mivel eltolt magától.
-Mi fájt?-kérdezte, én csak lehajtottam a fejem.
Sajnos ujjatlan póló volt rajtam és simán észrevette a jobb karomon az éktelenkedő zúzódást. Erős kezébe vettem a karomat és jobban szem ügyre vette a sebet.
-Ki csinálta ezt?

10.fejezet - Beleszerettem

'Karjaimba vettem majd elsétáltam vele az ágyáig. Szépen letettem, majd egy csókot nyomtam homlokára és a fülébe suttogtam.
-Sajnálom......'

Leültem a földre  és neki támaszkodtam az éjjeli szekrénynek ami a két ágy között volt. Lena felé fordítottam a fejem, aki a plafont kémlelve szipogott. Teste még mindig remegett. Csendben figyeltem vékony testét, ebben a pillanatban visszagondoltam a csókunkra és ahogy őt figyeltem egyre jobban elöntött a vágy. Gondolkodásomat egy hang zavarta meg, ami történetesen a telefonom volt. Üzenet érkezett...Eleanortól. 'Szia! Valamit el kell mondjak....Nem fogom kibírni ez a két évet! És neked most a tanulásra kell koncentrálnod....szóval szakítani akarok! Sajnálom! x.El' Nem tudtam elhinni hogy tényleg szakított velem...pont most...valahogy úgy éreztem a lelkem mélyén hogy boldog vagyok, az arcom mégis mást mutat. Bizonyára most mindenkiben felmerül a kérdés hogy miért vagyok boldog...mert így nem kell megbánnom amit tettem/teszek.Nem írtam vissza neki...fölöslegesnek tartottam. Újra az ágyon fekvő törékeny lányra vándorolt tekintetem, viszont ő már oldalán feküdt, vagyis felém fordult egész testével. Könnyes szemmel nézett rám...olyan ártatlan volt. Nem tudtam róla levenni a szemem. Mikor észrevette hogy figyelem fejét belebújtatta a párnába. Ezt a reakcióját megmosolyogtam. Kihasználva az alkalmat jól végigmértem teste minden részét. Igaz hogy nem ő Miss Tökély, de akkor is gyönyörű! Ebben a percben rájöttem hogy én már nem is szeretem Elt. Most már őszintén bevallhatom hogy beleszerettem Lenába. Beleszerettem a szemébe. Beleszerettem a mosolyába. Beleszerettem a csókjába. És beleszerettem minden egyes porcikájába. Látni akarom azokat a gyönyörű barna szemeit.
-Lena...-neve hallatán rám emelte tekintetét.-Jól vagy?
Hevesen bólogatni kezdett jóllétét jelezve, viszont engem még mindig égetett a tudat hogy az én hibámból zokogott.
-Tényleg nagyon sajnálom....-mondtam halkan lehajtott fejjel.
Törökülésbe helyezkedett majd egy kezet éreztem a vállamon. Ránéztem ő pedig könnyes szemmel, de mosolygott. Én is megeresztettem neki egy halvány mosolyt. Erőt vettem magamon és felálltam. Lena értetlenül nézett rám, én pedig elvigyorodtam és ráugrottam. Ő felsikított én viszont elhalgatattam egy csókkal. Meglepetésemre nem csókolt vissza rögtön. Egyik kezemmel az oldalát kezdtem simogatni, majd egy idő után megadta magát és visszacsókolt. Nagyobb bátorságra kapva elkezdtem lehámozni róla a felsőjét. Mikor lekerült róla a pólóját az egyik sarokba dobtam. Újra ajkainak estem, közben ő is elkezdte felhúzni a felsőmet. Amint lekerült rólam is ugyanott végezte mint Lenáé. 

Ajkairól áttértem a nyakára, gyengéd puszikkal hintettem be a nyaka egyik részét, majd elkezdtem szívni. Bizonyára gyenge pontot találtam el mivel Lena felnyögött. Ebben a pillanatban Lena megszólalt.
-Louis....

9.fejezet - Egy szemétláda vagyok...

'Nickhez nagyon vonzódom, viszont fogalmam sincs mit érzek Louis iránt a reggeli történtek után....'
~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Épp az ágyamon feküdtem a gondolataimba merülve mikor Louis belépett az ajtón. Minden mozdulatát figyeltem.Ő is lefeküdt a saját ágyára, majd felém fordult. Egymást szemét kémleltük szótlanul. Csend volt, de nem volt kínos. Egymás szemében kerestük a választ. Végül én törtem meg a csendet.
-Miért?-kérdeztem halkan, tudta mire gondolok.
Mély levegő vett, majd elkezdett gondolkodni.
-Nem tudom....bár ezt én is kérdezhetném, hiszen visszacsókoltál-mondta a hófehér plafont kémlelve.
-Erre most mit mondjak?-kérdeztem a számat elhúzva, még mindig őt figyeltem.
Nem válaszolt. Ismét csend telepedett körénk. Pár perc múlva viszont megszólalt.
-Miért csókoltál vissza?-kérdezte határozottan.
-Fogalmam sincs!-mondtam.-Csak....egyszerűen...hogy is mondjam? Nagyon vonzottál....
-Áh értem....szóval tetszem neked!-állapította meg kuncogva.
-Ez nem igaz!-ültem fel hirtelen.
-Nem hisztizz megint!
-Basszus, állj már le ezzel a 'Ne hisztizz már' szöveggel! Tudod hogy mennyire idegesítő? Állíts magadon.....barom-végre kiadtam magamból amit akartam.
~ Louis William Tomlinson szemszöge ~

Ez a csaj minden egyes nap fel akar húzni? Az őrületbe kerget a hülyeségeivel. Bár...egy részből én is hibás vagyok. Más részből meg talán én is vonzódom hozzá. Akármennyire is felidegesít, nem akarom ismét elkövetni azt a hibát, hogy bántsam. Azt már nagyon bánom. De mivan Eleanorral? Őt nagyon szeretem és nem szeretném megbántani, hamarosan 3 éve lesz hogy együtt vagyunk. Hogy fogom kibírni nélküle ezt a két évet? Mi lesz ha már nem bírja tovább és szakit velem? Nem! Az nem történhet meg! Vagy még is? Annyira belemélyedtem gondolataimba, hogy nem is vettem észre Lena beszédét.
-Hahó, figyelsz te rám?-kérdezte ingerülten.
-Mit akarsz?-emeltem rá tekintetem. 
Tekintetem mélyen belefúrtam az övébe. Sötétbarna szemeiben határozottságot és egy kis félelmet láttam. Tehát félne tőlem?
-Hagyjuk....menj a francba!-mondta egyszerűen, és már éppen indult volna a mosdóba de utána kaptam.
-Mi bajod?-kérdeztem.
-Miért érdekel ennyire?-kérdezte flegmán.
-Csak mert az egyik pillanatban még azaz ártatlan lány vagy, a másikban pedig már előbújik az ördög!-mondtam élesen és kissé megszorítottam a karját.
Mély levegőt vett és a szemembe nézett, majd élesen de könnyes szemmel ejtette ki a szavakat.
-Hogy csak tudd...ez mind miattad van, mivel mióta ismerlek csak idegesítesz...nem értem miért nem iratkozol ki innen ha ennyire nem bírsz...menj vissza oda ahonnan jöttél! A barátnőd biztos örülni fog! Amúgy meg inkább mond a szemembe hogy utálsz  minthogy külsőleg bánts! Tudod azt a pofont megérdemelted, viszont én a sebet a csuklómon és a jelenleg kialakuló zúzódást a karomon nem érdemlem meg!-mondta immár zokogva a szavakat.
Hirtelen elengedtem a karját. Igaza volt...Mindenben....Ezeket a dolgokat egy nő sem érdemli meg! Őszintén szólva nekik kijárna a tisztelet. Ahogy rá pillantottam az előttem zokogó lányra kinek nem régi mosolygós arca mostanra már zokogóvá lett. Egy szemétláda vagyok....hogy lehet ilyen? Ő nem tehet semmiről...én vagyok a hibás mindenért. Már annyira rossz volt nézni ahogy előttem sír, mint múltkor. Megöleltem....barna haja hullámaiba temettem arcomat, mélyen beszívtam hajának barack illatát. Szorosan öleltem magamhoz a derekánál fogva. Olyan gyengének éreztem. Azt a lányt aki egy angyal már másodszor látom sírni...és mind a kétszer miattam! Éreztem hogy már alig áll a lábán! Bizonyára nagyon elfáradt már ennek  napnak ezen a kis részén. Karjaimba vettem majd elsétáltam vele az ágyáig. Szépen letettem, majd egy csókot nyomtam homlokára és a fülébe suttogtam.
-Sajnálom......

8.fejezet - Osztályfőnöki és egy bejelentés

'Annyira közel volt az arca az enyémhez hogy szinte ajkaink majdnem súrolták egymást. Mélyen belenézett tengerkék szemeivel az én sötét barna szemeimbe és..........'

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

........megcsókolt! Nagyon meglepődtem! Sőt....megijedtem, hisz nem sok fiúval volt még dolgom. Viszont nem sokáig hahotáztam mivel annyira megbolondított ajkaival, szemeivel és a felsőtestével....mindezt pár perc alatt. Szenvedélyesen visszacsókoltam, míg ő az oldalamon indult 'felfedező útra'. Őszintén? Féltem hogy mi lesz ebből, mivel nem akartam hogy olyasmi történjen meg amit később megbánnánk. Hirtelen átfutott eszmémen hogy neki barátnője van. Ellöktem magamtól, ő pedig leesett a földre.
-Auchh....-bizonyára fájt neki a földet érés .
Eddig lehajtva volt a fejem, mivel szégyelltem magam a történtek miatt. Nem szeretnék az a lány lenni akivel megcsalja a barátnőjét. Rápillantottam a földön heverő srácra akinek szintén rám emelte tekintetét, és értetlenséget láttam arcán. De nem azt az értetlenséget hogy miért löktem el, hanem azt hogy vajon miért csókolt meg. Ekkor hirtelen berontottak az én barátnőim, Jessicával együtt, plusz még pár srác akik gondolom Louis haverjai. Mindenki értetlenül és kiváncsian nézett ránk. Mind a ketten csak tátogtunk, nem jutottunk szóhoz.
-Mi a bús bánat folyik itt?-kérdezte egy szőke hajú fiú.-És te Louis mért vagy a földön?
-Nem lényeg....-mondta lehajtott fejjel.
-Hát jó, de miért nincs rajtad póló? És miért van rajtad pizsamanadrág mikor már készen kéne lenned, mivel hamarosan 9 óra!-szidta le a szöszi.
-Leszarom hogy hány óra, mit kerestek itt ennyien?-kérdezte bosszúsan.
-Az most nem számit! És megmondanád hogy Lena miért ilyen rémült?-kérdezte élésen Alison miközben oda jött hozzám.
-Én jól vagyok.....
-Lena...
-Komolyan jól vagyok!-erősködtem.
-Hát jó! A hajad eléggé kócos, hozd rendbe magad-mondta Ali.
Bólintottam majd besétáltam a fürdőbe, kiengedtem a hajam majd elkezdtem fésülni.

~ Rachel Thomson  szemszöge ~

Ha megtudom hogy újra bántani merte Lenát ez a köcsög, kitekerem a nyakát. Odasétáltam a sráchoz majd elkezdtem a monoglómat.
-Idefigyelj Tomlinson, ha megtudom hogy ismét bántani merted Lenát, esküszöm elintézem hogy kirúgjanak az egyetemről!-mondtam fenyegetően, de ő szemrebbenés nélkül nézett rám.
-Hé hé hé.....álljunk csak meg! Én nem csináltam vele semmit az előbb...jó tény hogy tegnap egy kicsit összekaptunk de ennyi!-mondta széttárt kezekkel.
Én nem szóltam semmit csak visszamentem a lányokhoz, de előtte még vetettem rá egy 'Megöllek' pillantást. Kis idő múlva Lena is kijött a mosdóból, ez idő alatt Louis pedig felöltözött. Végre indulhattunk az étkezőbe. Alig volt 5 percünk odaérni. A lépcsőnél már rohantunk. Mikor beléptünk, jobban mondva beestünk az ajtón. Minden szem ránk tapadt.-Áh, végre ti is megérkeztetek! Csak rátok vártunk!-mondta kedvesen az igazgatónő a mikrofonba.
Mi csak egy erőltetett mosolyt vágtunk. Rá pillantottam Lenára aki még mindig olyan rémült, vagy hogy is mondjam, inkább értetlen tekintet vágott. Gondolkodásomat az Mrs.Collins szakította meg.
-Diákok, azért vagytok itt hogy megtudjátok, hogy ki lesz az osztályfőnökötök és kik lesznek az osztálytársaitok!-mondta, majd egy papírt vett a kezébe amin bizonyára az osztályok voltak.-Nos tehát....az osztályfőnökök...Mr.Davis, Mr.Peterson, Mrs.Dallas és Mrs.Sawyer-mutatta be sorba a tanárokat/osztályfőnököket.
-Az A-sok osztályfőnöke Mrs.Dallas lesz! Akiknek a nevét mondom menjen oda hozzá! Tehát....-kezdett bele majd lapozott egyet.-Alex Elwood, Jessica Carter, Nick Tatum, Harold Edward Styles, Liam James Payne, Alison Brooke, Peyton Daniels, Niall James Horan, Zain Jawadd Malik, Rachel Thomson..-nagyon megörültem a nevem hallatán, boldogan sétáltam az osztályomhoz.-...Karen Smith, Miley Angel, Jonathan Davis, Lucas Scott, Louis William Tomlinson és....-na ne már ezzel kell egy osztályban lennem, remélem azért Lena is ide kerül.- Lena Henriett Henderson.
Nem is tudtam hogy Lenanak van második neve is, még a vezetéknevét sem tudtam. Kicsit meglepődött de láttam az arcán a boldogságot hogy egy osztályba kerültünk. Lassan idelépdelt hozzánk, majd megölelt. Az oszi szólt hogy menjünk be a rajzterembe, mivel ő rajzot tanit és ezért az lesz a mi osztályunk. Szerencsére ki voltak írva az ajtókra a termek nevei, mert különben eltévedtünk volna. Beléptünk az osztályba majd mindenki helyet foglalt valahol, én Alisonnal ültem, Lena pedig Peytonnel. Örültem hogy a rajztanárnő lett az oszink, mivel nagyon szeretem ezt a tantárgyat. Kis idő múlva megjött Mrs.Dallas is.
-Hello diákok! Most egy osztályfőnöki órát fogunk tartani, mindenki mesél magáról egy kicsit. Ha nem gond akkor én kezdeném-mondta mosolyogva majd belekezdett.- Nos tehát a teljes nevem Kathrine Dallas, itt születtem Londonban egy ideig Franciaországban éltem, 38 éves vagyok, van egy kisfiam aki még általánosba jár, a férjemmel boldog házasságban élünk. És már 10 éve itt tanitok-fejezte be mondanivalóját majd intett nekem, hogy kezdjek bele. Felálltam majd elkezdtem a szövegem.

Mrs.Dallas (Kathrine Dallas)

-Öömmm.....hali, Rachel Thomson vagyok, idén leszek 21 éves vagyok, Londonban születtem és itt is élek. A szüleim elváltak, apukámmal laktam, anyukámmal nyaranta vagy hónaponta találkozom. Imádom a zenét, viszont énekléshez nincs hangom,-itt kicsit nevettem-és nagyon szeretek a barátaimmal lógni. Röviden ennyi-mosolyogtam.
A mellettem ülő lány is belekezdett.
-Alison Brooke vagyok, Dániában születtem, pontosabban Koppenhágában. Szintén szeretem a zenét de én inkább a népdalokhoz vonzódom mivel általánosban egy néptáncegyüttes tagja voltam.Van egy öcsém akit nagyon szeretek viszont néha felidegesít. Ez lennék én-fejezte be majd leült.
A mögöttünk ülők is elmondták magukról amit szerettek volna, most éppen Tomlinson volt a soros.
-Hello! Louis Tomlinson vagyok, Doncasterből KÜLDTEK, igen küldtek mivel én nem akartam egyetemre járni. Szóval idén 23 éves leszek, van 4 húgom és nem rég született még két kis tesó, van egy barátnőm akit Eleanornak hívnak. Szeretek gitározni és zongorázni, focizni és kosarazni. És hamarosan rá szeretném szánni magam arra hogy eljegyezzem Eleanort-mondta egy halvány mosoly kíséretében az utolsó szavakat, ekkor mindenki tapsolni kezdett és 'huu'-zni.
Én őszintén szólva nagyon meglepődtem. Bár ahogy láttam a haverjai is, na meg Lena is. Tényleg éppen Lena következett.
-Szóval Lena Henriett Henderson vagyok, de egyszerűen csak Lena! Németországban születtem, szóval az anya nyelvem német, viszont az angolt is anya nyelvi szinten beszélem...-itt az oszi félbeszakította.
-Tehát akkor több nyelven is beszélsz?-kérdezte.
-Igen!
-Milyen nyelveken?-kérdezgette tovább Mrs.Dallas.
-Angol, német, szerb, norvég, magyar, francia, spanyol, portugál, olasz és finn és egy pár szót tudok románul-mondta félénken.
-Mondj pár szót valamelyik nyelven-biztatta az oszi.
-Öömmm.....te iubesc /szeretlek/..-mondtam mikor valaki megszólalt.
-Si eu petine /én is téged/-mondta Lucas nevetve.- Nyugi nem komolyan.
-Mit mondtatok egymásnak és milyen nyelven?-kérdezte mosolyogva Mrs.Dallas.
-Románul és azt hogy: Szeretlek, én is téged-forditotta le Lucas.-De persze nem gondoltam komolyan, nekem van barátnőm.
-Értem, na akkor, Lena van még valami mondanivalód?-kérdezte az oszi Lena felé fordulva.
-Nincs!
-Akkor menjünk tovább!-mutatott Peytonre.
-Sziasztok! Peyton Daniels vagyok, Illinoisban születtem és eddig ott is éltem a szüleimmel és a bátyjámmal. A barátommal az egyetem miatt szakítottunk, mivel szerinte nem bírtuk volna a nagy távolságot. Ezen kívül nagyon szeretek énekelni és verseket írni, na meg a barátaimmal lógni. És már van valaki aki egy kicsit tetszik is-itt elnevette magát.-Ennyi.
-Rendben, akkor holnap kezdődik az igazi sulis napotok, a tankönyveket és a füzeteket már megkaptátok, most csak az órarendet fogjátok megkapni, holnap megismeritek a tanárokat és tanárnőket! További szép napot, ezt még élvezzétek ki!-mondta mosolyogva, majd felállt.
Az osztály csordaként száguldott ki.

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Nem értem miért sokkolt le az hogy Louis kijelentette hogy a barátnőjét elszeretné jegyezni...Valamiért elszomorodtam ettől a hírtől! Talán érzek valamit iránta?! Nem! Az nem lehet....vagy mégis?Dehát nekem Nick tetszik....Jézusom....most kit válasszak? Nickhez nagyon vonzódom, viszont fogalmam sincs mit érzek Louis iránt a reggeli történtek után....

7.fejezet - Reggel

'Jessicaról is kérdeztünk, de azt mondták hogy neki nem volt kedve jönni. Talán jobb is, hogy nem jött...valahogy olyan érzésem van hogy megtépte volna a hajam, bár nem tudom hogy mi a baja velem...'

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Még egy ideig hülyéskedtünk majd mindenki visszament a szobatársához. Amint beléptem az ajtón Louis megszólalt.
-Az igazgatónő itt járt!-mondta közben a telefonját babrálta.
-Mondott valamit?-kérdeztem miközben leültem az ágyamra.
-Igen! Tájékoztatott arról hogy mikor kell menni órákra, mikor lesz uzsi és ebédszünet. Ja meg átadta a tankönyveket!-mondta ,majd az asztalra mutatott ahova a könyvek voltak lerakva.
-Ahha....okéés, és hányra kell órákra menni?
-Délelőtt kezdünk, 9-re az étkezőben kell lenni, ott megtudjuk hogy ki lesz az osztályfőnökünk és hogy melyik osztályba kerülünk! És keresett téged-mondta és tovább nyomkodta a telóját.
-Értem...miért keresett?-kérdeztem érdeklődve.
-Megakarta kérdezni tőled hogy nem-e lenne kedved énekkarra járni!
-Én nem akarok!-jelentettem ki.
-Miért? Pedig jó hangod van-mondta, de közben rám se nézett.
-Lehet hogy jó hangom van, de nincs kedvem ott énekelni....én szivesebben mennék művészeti szakkörre-mondtam halványan mosolyogva.
Mindig is művész akartam lenni, de a szüleim inkább énektanárhoz irattak. Úgy érezték az énekléssel még vihetem valamire.
-Érdekel a művészet?-kapta rám tengerkék szemeit a srác.
-Ühüm...már kiskorom óta!-mosolyogtam.
-Értem-mosolygott ő is.-Na de menjünk aludni már fél tiz! Holnap nem tudunk felkelni!
Már ennyi lenne az idő?! Nahát....na meg észre sem vettem hogy rajta csak egy pizsama nadrág van és a felső teste fedetlen. Eddig nem vettem észre a tetkóit amik testét diszitik. Figyelni kezdtem a tetóválásait. Bizonyára észrevette hogy figyelem, mivel elkezdett nevetni. Én csak lehajtottam a fejem és úgy nevettem, eléggé elpirultam. Befeküdtem a paplan alá csak úgy abban a ruhában amiben ma voltam.
-Nem öltözöl át?-kérdezte Louis.
-Lusta vagyok rá!-válaszoltam lehunyt szemekkel nevetve.
-És nem tusolsz le?-kérdezett megint.
-Arra is lusta vagyok!-még mindig nevettem.-Majd reggel, most fáradt vagyok.
-Hát oké....na jóéjt!-mondta kedvesen.
-Neked is!-mondtam majd mély álomba merültem.
Reggel a madarak csicsergésére ébredtem. Kinyitottam barna szemeim majd kómásan ránéztem a másik ágyon, békésen alvó fiúra. Elég aranyos amikor alszik! Hogy ezt eddig nem vettem észre...Csak itt egy a bökkenő, hogy nekem Nick tetszik! És tudatom szerint én is tetszem neki...na mindegy! Eszembe jutott hogy nekem le kéne tusolnom. Ránéztem a fali órára ami fél 8-at mutatott. 'Még van időm' gondoltam magamban. Kimásztam az ágyból majd a szekrény felé indultam, kivettem belőle egy törölközőt, fehérneműket és a mai cuccot ami majd felveszek. Ezekkel indultam be a fürdőbe. 15 perc alatt kész voltam a tusolással, gyorsan magamra kapkodtam a ruhadarabokat amiket behoztam. Egy laza kontyba köttem a hajam majd felkentem az arcomra az alapozót majd ki szempillaspiráloztam a szempilláimat és egy kis szájfényt tettem a számra, egy pár kiegészitőt is tettem fel. A hajamat jobban szemügyre vettem és úgy gondoltam hogy inkább kiengedem és egy kendőt teszek bele. 

Mosolyogva néztem a tükörbe, majd kiszambáztam a fürdőből. Louis még mindig aludt én pedig úgy gondoltam valahogy megviccelem. Eszembe jutott a régi 'leöntöm egy pohár vizzel' ötlet. Visszamentem a fürdőbe és a kagylóhoz léptem ahol egy poharat kezdtem keresni. Csak a fogkefés poharat találtam de úgy gondoltam hogy az is jó lesz. Megtöltöttem vizzel majd kiléptem a fürdőszoba ajtaján. Az arcomra kiült egy gonosz vigyor. Odasétáltam az ágya mellé, pont oda ahol a feje majdnem leesett az ágyról. Ekkor egy picit úgy éreztem hogy ezt megfogom bánni. De ebben a pillanatban véletlenül ráöntöttem a pohár vizet. Louis ijedtében felugrott.
-Mi az Isten?!-kérdezte rémülten, én meg csak halkan kuncogtam.
Rám nézett bosszúsan, majd felkelt az ágyból és olyan közel jött hozzám amennyire csak lehetett, ekkor végig futott elmémen az hogy ismét bántani fog, de ehelyett csak suttogott valamit.
-Fuss!-suttogta majd elvigyorodott.
Én ebben a pillanatban futtam volna el, de elkapta a derekam és csikizni kezdett, én pedig felsikitottam. Mindig is nagyon csiklandós voltam. Annyira csikizett hogy már a könnyeim is hullottak a nevetéstől. Végül összecsuklottam nevetésemben, de úgy hogy az ágyra estünk. Még mindig csikizett én pedig már sikitoztam a nevetéstől, egyszer csak véletlenül valahogy lecsúszott az egyik térde és túl közel került hozzám, ekkor hirtelen abba hagyta a csikizést én pedig már nem nevettem tovább. Annyira közel volt az arca az enyémhez hogy szinte ajkaink majdnem súrolták egymást. Mélyen belenézett tengerkék szemeivel az én sötét barna szemeimbe és..........