4.fejezet - Hazudsz!

'Igaz, nem érzek semmit ez a lány iránt, de azért ezt nem hagyom....A nők nem tárgyak!'


 ~ Louis William Tomlinson szemszöge ~


Ott hagytam, és egy pár fiút kezdtem keresni akikkel lehet társalogni. Körbenéztem majd megpillantottam egy göndör hajú fiút aki épp nekem intett, hogy menjek oda. Odasétáltam majd helyet foglaltam. Mindegyikük bemutatkozott, majd megkérdezték, hogy milyen szakkörre fogok járni.
-Milyenek vannak?-kérdeztem.
-Van művészeti, olvasó, biosz, énekkar, zenekar és foci-sorolta Liam.
-Gyere focira, mi is arra megyünk....csak még Li nem tudja eldönteni mire menjen-forgatta meg szemeit Harry.
-Én is focira akartam menni, Liam, te mire akarsz?-szegeztem neki a kérdést.
-Háát...még nem tudom, talán biosz vagy olvasó szakkör, de a foci is jó lenne-húzta el a száját.
-Értem-mondtam majd csönd telepedett körénk.

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~


A lányokkal leültünk egy szabad asztalhoz, majd elkezdtük beszélgetni. Beszélgetés közben párszor találkozott a tekintetem Nickével. Egymásra mosolyogtunk. Egyszer láttam, hogy Louis és Nick beszélgetnek, majd Louis csak úgy ott hagyta. Vajon miről beszélhettek?
-Hé Lena, itt vagy?-lóbálta a kezét előttem Rach.
-Mi?! Ja igen, bocsánat....elgondolkoztam-mondta a fejemet rázva, hogy összeszedjem magam.
-Azt látjuk-mondta mosolyogva Peyton.
A pincérek lassan kihozták a reggelinket, mi pedig elkezdtünk enni. Evés közben úgy éreztem mintha valaki figyelne, szóltam a lányoknak de ők azt mondták, hogy csak képzelődök. Reggeli után mindenki visszament a szobájába. Louis pár perccel később jött. Kíváncsi voltam miről dumáltak Nickel...
-Tomlinson, miről beszéltetek Nickel?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Miért érdekel?-ült le velem szembe.
Vállat vontam.
-Hát jó, szobát akart cserélni miattad!-mondta miközben engem fürkészett kék íriszeivel.
-És mit mondtál neki?-felragyogtak a szemeim.
-Azt, hogy 'nem'!
-Tessék? Miért mondtad ezt? Így bár megszabadulhattunk volna egymástól, nem?-kérdeztem hangom felemelve.
-Ne hisztizz! Azért mondtam mert ki akar téged használni!-mondta kiabálva.
-Ez nem igaz, hazudsz!-kiabáltam vissza.
- Higgy amit akarsz! Én tudom az igazságot! Ha annyira vele akarsz lenni, akkor hát menj!-mondta felállva az ágyról majd közelebb jött hozzám.
-Menj a francban!-mondtam majd lepofoztam.
Erre ő elkezdett nevetni.
-Most meg mit nevetsz?-kérdeztem kissé félve....féltem nehogy visszakapjam a pofont.
-Azt, hogy alig vagyunk itt egy napja, még annyi se! És már megkaptam az első pofont-mondta gúnyosan.
-Kaphatsz még ha akarsz!-már éppen lendítettem volna a kezem amikor elkapta a kezem és erősen rászorított.
-Louis, eressz el! Ez fáj...-mondtam miközben próbáltam kiszabadítani a kezem.
-Tanuld meg, hogy nem csak te vagy itt! Én a te érdekedben mondtam neki nemet, hálás lehetnél!-mondta szúrósan.
-Engedd el a kezem!-mondtam majd éreztem, hogy a szemeim könnyezni kezdenek.
-Miért engedjem el?-kérdezett vissza, majd még erősebben szorította meg.
-Ha nem akarod, hogy a többiek meglássák akkor jobban teszed ha elengedsz!
Ekkor hirtelen elengedte a kezem. Totál vörös volt, egy kis helyen még ki  is vérzett. Bizonyára Louis észrevette mert bement a fürdőbe majd egy elsősegély dobozzal tért vissza. 

3.fejezet - Félre ismertem?!

'A fürdőszoba ajtó kinyitódott, és...'
~ Louis William Tomlinson szemszöge ~

...Lena kilépett egy szál törölközőben. Kicsit elpirultam, de ahogy láttam ő is, mivel lehajtotta a fejét és a szekrényhez sétált, majd kivett belőle pár cuccot.
-Bocsi, nem vittem be fehérneműt...-dadogta, majd gyorsan berohant a fürdőbe, én közben jól végigmértem a testalkatát...kicsit hisztis, de jól néz ki!
Pár perccel később egy Superman-es kinyúlt pólóban jött ki, de ahogy láttam nem volt rajta semmi kisebb nadrág féle. Szólt, hogy mehetek tusolni! Felpattantam és a fürdő felé vettem az irányt, de előtte kivettem egy törölközőt és egy boxert, én csak ebben alszom! Bementem a fürdőbe, levetkőztem, majd beálltam a tuskabinba és letusoltam. 15 percen belül kész voltam. Megtörölköztem, felvettem az alsóneműt majd visszamentem a szobába. Az ágyon megtekintettem a békésen alvó hisztérikát...legalább alszik és nem engem szid agyonra, bár azért én is szidhatnám őt! Befeküdtem az ágyba és ekkor eszembe jutott El. Elővettem a telefonom, majd írtam neki egy üzenetet: 'Jóéjt drágám! :) Hiányzol, szeretlek!' Nem érkezett válasz, biztos már alszik. Lettem a telefonom az éjjeli szekrényre, majd lehunytam a szemem és mély álomba merültem...
Reggel a madarak csiripelésére keltem. Megnéztem a telómon az időt, még csak 5:36 volt. A másik ágyon fekvő személyre pillantottam aki még mindig aludt. Felkeltem és elmentem WC-re meg fogat mostam. Mikor kimentem Lena éppen a szekrényben kotorászott.
-Jó reggelt!-köszöntem, mire ő megijedt és reflexből maga elé kapott egy pólót ami történetesen az enyém volt.

-Öömmm....mostantól minden reggel így fogsz várni, mikor kijövök a mosdóból? -kérdeztem röhögve.
Nem tudott mit válaszolni csak elkezdett nevetni. Oda sétáltam a szekrényhez mellé, majd egy nadrágot és egy pólót kezdtem keresni.
-Visszakaphatom a pólóm? Ezt szeretném felvenni-mutogattam a ruhadarabra amit maga előtt tartott.
-Nem, mert akkor meglátsz....alig van rajtam ruha-mondta kicsit dadogva.
-Nem te vagy az első lány akit fehérneműben látok-mondtam majd elrántottam tőle a pólóm, így megláttam a fedetlen testrészeket.
-Hééé....te szemét!
-Már megbocsáss, de én nem vagyok szemét...én ember vagyok-mondta neki élesen.
-Igen ember vagy...egy idióta ember-szinte üvöltötte a szavakat.
-Milyen kis tüzes valaki? Hogy be ne csináljak-mondtam gúnyosan.
Ekkor valaki kopogott az ajtón. Lena beszaladt a fürdőbe. Így hát nekem kell ajtót nyitni, odasétáltam majd kinyitottam. 3 lány állt előttem.
-Hello! Kit kerestek?-kérdeztem unottan.
-Lenát!-mondták egyszerre.
-A negyedik emeleten is hallom ahogy kiabáltok! Hol van Lena?-kérdezte a barna hajú.
-A mosdóban.
-Csináltál vele valamit?-kérdezte a szőke göndör.
-Dehogy, ugyan már!-védekeztem, mit képzelnek ezek rólam?!
-Rendben, hiszek neked! Beengednél?-kérdezte Alison, vagy ki.
Sóhajtottam egyet, majd félreálltam ők meg bejöttek. Leültek az ágyra, majd kérdőn rám pillantottak.
-Lena! A barátnőid vannak itt! Gyere ki!-kiabáltam be.
-Előbb adjatok valami ruhát, így nem megyek ki!-jött a válasz.
A göndör a szekrényhez lépett, majd kivett belőle egy pár cuccot. Odasétált mellém, majd kicsit kinyitotta az ajtót és beadta az előszedett holmit. Pár perc múlva Lena felöltözve jött ki.
-Na végre, azt hittem ott akarod leélni az életed!-mondtam flegmán.
-Beszóltál?-kérdezte nyugodtan.
-Igen beszóltam...csak nehogy kiverd ismét a hisztit!
-Áh..szóval szerinted hisztériás vagyok...-mondta egyszerűen.
-Igen!-mondtam határozottan.
-Befejeztétek?-kérdezte kiabálva a barna.
Mi nem szóltunk semmit, csak félre néztünk. Egyszer rápillantottam az előttem álló lányra akinek szemén látszott, hogy könnyezik. Talán félreismertem?! Tegnap és ma reggel olyan tüzes volt, most pedig a sírás határán van.
-Na végre! Most akkor mehetünk reggelizni, ugye?-kérdezte a barna hajú lány engem és Lenát nézve.
-Aha-mondta egyszerűen.
-Akkor menjünk!-mondta majd megindult az ajtó felé.
Mikor beértünk az étkezőbe, már nagyon sokan voltak ott, fiúbandákat kezdtem keresni amikor hirtelen egy kéz állított meg. Megfordultam és Nickel találtam magam szembe.
-Hallo haver, úgy tudom te vagy Lena szoba társa.
-Igen, és?-kérdeztem értetlenkedve.
-Csak kérdezni akartam,hogy nem-e lenne kedved szobát cserélni-mondta egyszerűen.
-Miért?-kérdeztem.
-Tudod, nekem nagyon tetszik ez Lena, és....-folytatta volna de félbe szakítottam.
-Nem! Nincs csere!-végtam rá, valamiért olyan érzésem volt, hogy csak leakarja fektetni a hisztérikát.
Igaz, nem érzek semmit ez a lány iránt, de azért ezt nem hagyom....A nők nem tárgyak!

2.fejezet - Mi közöd hozzá?!

'Itt már elegem lett belőle, kirohantam a szobából és elkezdtem Rachel szobáját keresni, mindenhova bekopogtam majd amikor az egyik ajtó kinyílt, egy kis meglepetés ért...'

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

...Nick nyitott ajtót, és csak egy boxer volt rajta! Nem is kell mondanom, hogy mennyire zavarban voltam. Az arcom paradicsom vörös volt. Zavaromban lehajtottam a fejem.
-Segíthetek valamiben?-kérdezte mosolyogva.
-Öömmm...csak Racheléket keresem...nem tudod, hogy melyik az ő szobájuk?-kérdeztem reménykedve még mindig rák vörösen.
-De igen, ők a negyedik emeleten vannak a 77-es szobában....ja és bocsi hogyha zavarba hoztalak, éppen tusoltam mikor kopogtál, és csak magamra kaptam a boxerem, bocsi-mondta a tarkóját vakarva.
-Semmi gond, és köszi az infót! Na szia-mondta majd elindultam a 4.emeletre.
Amint felértem a szobát kezdtem keresni amit hamarosan meg is találtam. Bekopogtam, majd másodpercek múlva Rachel nyitott ajtót.
-Lena!
-Ohh....az a test...-ámuldoztam majd besétáltam a szobába.
-He?-kérdezte értetlenül, majd becsukta az ajtót.

~ Louis William Tomlinson szemszöge ~

Ez a kis csaj elég hisztériásnak tűnik, nehéz lesz kibírni mellette két évet! Te jó ég, 2 év....szerencse, hogy van téli és nyári szünet! Már most nagyon hiányzik Eleanor....Tényleg, felhívom. Megkerestem a mobilomban a nevét, majd tárcsáztam...3 csörgés után felvette.
-Szia drágám!-mondta boldogan.
-Szia édes, hogy vagy?-kérdeztem mosolyogva.
-Jól vagyok...Hiányzol-hallottam a hangján, hogy könnyezik.
-Te is nekem....Sajnos a téli szünetig nem tudunk találkozni, sajnálom!
-Értem, már nagyon várom, hogy találkozzunk! Most mennem kell szia szeretlek-mondta majd letette.
Sosem szokta ilyen gyorsan letenni, vajon történt valami? Nagyon furcsa volt....Na mindegy...Elkezdtem kipakolni a bőröndömből! 1 órámba telt mire kipakoltam, közben a kis csaj is visszajött! Elég boldognak tűnt, pedig mikor elment eléggé felhergeltem...
-Hát neked meg miért van ilyen jó kedved?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
-Mi közöd van neked ahhoz, hogy én miért vagyok boldog? Csak boldog vagyok és kész!-szinte üvöltötte.
-Jól van na! Nem kell rögtön leharapni a fejem!-mondtam neki szúrósan.
-Bocs...-mondta most már halkabban, majd elterült az ágyon.
Én is lefeküdtem az ágyamra, majd elszundítottam...
Mikor felkeltem, már sötét volt odakint. A fürdőszobából hangok hallatszottak, bizonyára Lena tusol. Most rám férne egy jó adag friss víz. Megnéztem a telefonomon az órát, fél nyolc van. A fürdőszoba ajtó kinyitódott, és....

1.fejezet - Az ismerkedés

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Egy hete beküldtem a jelentkezési kérelmet az egyetemre, kitöltöttem az űrlapot majd elküldtem. Pár napon belül jött egy levél amiben értesítettek arról, hogy felvettek. A boldogságtól majdnem kiugrottam a bőrömből. Az állt benne, hogy ma délután fél 4-re a főtéren kell lenni, mivel ott lesz a gyülekező. Egyébként Londonban van ez a bentlakásos suli, és kb. 1 hónapja vagyok itt. Eddig Németországban éltem, Hannoverben. Az angol nyelvet anya nyelvi szinten beszélem, szóval nem lesz gondom. Most augusztus 30-a van, azért megyünk ilyenkor a suliba, hogy be tudjunk rendezkedni. Éppen a főtérre tartottam, mikor egy fiú nekem jött. Majdnem elestem.
-Nem tudsz vigyázni?-kérdeztem ingerülten.
-Maradj már kussba csitri!
-Mit mondtál?-kérdeztem tátott szájjal.
-Jól hallottad!-mondta majd tovább ment.
Még rám se nézett, ezt a kép mutató alakot. Nem törődtem vele, tovább haladtam. Mikor odaértem már jó sokat ott voltak. Ott volt egy nagy sárga busz. 'Mintha általánosban lennék' gondoltam magamban. Egy barna hajú lány mosolyogva jött oda hozzám.
-Szia! Még sosem láttalak itt Londonban, Rachel vagyok! Örülök a találkozásnak!-mondta mind ezt vigyorogva, majd kezet nyújtott.
-Öömmm...szia! Igen....körülbelül 1 hónapja vagyok itt! Én Lena vagyok, örvendek-mosolyogtam rá, majd kezet fogtunk.

Rachel Thomson

-Gyere oda hozzánk, ne állj itt magad!-mondta mosolyogva majd húzni kezdett az egyik irányba.
Miközben haladtunk a társasága felé, megpillantottam azt a srácot aki nekem jött. Hogy honnan ismertem fel? Rikítós zöld mici volt a fején. Épp egy lánnyal csókolózott. Végre megérkeztünk a lány bandához.
-Lányok, ő itt Lena!-mutatott be a csajoknak, én csak intettem- Lena, ő itt Peyton, Alison és Jessica!
-Sziasztok!-köszöntem.

Peyton Daniels

Alison Brooke

Jessica Carter

Az a Jessica nevű lány elég szúrósan nézett rám, nem tudom mi baja lehet velem, hiszen még csak most ismertük meg egymást. Na mindegy, nem igazán érdekel.
-Emberek!-szólalt meg egy női hang, a busz tetejéről-Remélem várjátok, hogy ide járjatok! Ha igen akkor kiáltsatok!
Ekkor mindenki torka szakadtából sikítani kezdett. A nő pedig csak vigyorgott.
-Na ezt jó hallani! Hozzátok a csomagjaitokat, és indulunk!
Mindenki a buszhoz rohant, majd a csomagtartóba dobták a cuccaikat és rohantak is a buszra. Amint feljutottam a buszra Rachel intett, hogy üljek mellé. Odatolakodtam, majd lehuppantam. Amint oldalra néztem a tekintetem összetalálkozott a srácéval aki nekem jött. Csak fintorogtam egyet és elfordultam. Remélem nem fogunk összetalálkozni a suliban. Rachel-el beszélgettem, sok mindent mesélt magáról, a családjáról, a tanulmányairól.
-Remélem szoba társak leszünk!-mondta mosolyogva.
-Igen! De remélem nem lesz a közelemben ez a barom!-néztem oldalra.
-Tomlinsonra gondolsz?
-Nem tudom mi a neve-mondtam.
A srác éppen a telefonját nyomogatta, szóval nem hiszem, hogy hallott volna minket. Még szerencse, mert ahogy beszélt velem....
-Diákok! Fél óra múlva megérkezünk az egyetemre!-szólalt meg ugyan az a női hang ami a főtéren.
-Rachel, ki ez a nő?-kérdeztem újdonsült barátnőmtől.
-Ő az igazgató nő, Mrs.Collins! Nagyon kedves és hiperaktív nő!-mondta mosolyogva Rach.
-Áh értem!
-Lena! Lena! Hallgasd meg ezt a dalt! Nagyon király!-mondta mosolyogva Peyton, majd átadta a fülest.
-Ezt ismerem! Az egyik kedvenc dalom!-mondtam majd elkezdtem dúdolni a dalt, végül pedig meg már énekeltem.
A dal végére csak tapsolást hallottam és füttyentéseket. Csak elmosolyodtam.
-Iskolánk egyik új tehetsége!-mondta tapsolva az igazgató nő.
-Ugyan már!-nevettem.
-Mi a neved kedves?-kérdezte kedvesen az idősebb nő.
-Lena vagyok.
-Diákok! Az arany hangú Lena!
-Hogy oda ne rohanjak!-kiáltott fel a mellettem ülő srác, aki az a Tomlinson vagy ki volt.
-Mond már meg, hogy mi a bajod velem!-szinte üvöltöttem.
-Csak egy kornyikáló ribanc vagy, drága Lena!-ejtette ki gúnyosan a szavakat.
-Gyerekek! Elég legyen!-szólt oda a nő.
-Lena, nyugodj meg....ne figyelj rá!-mondta halkan Rachel.
Rach nyugtató szavai hatottak rám, mivel megnyugodtam és leültem a helyemre. Az út további részében csendben ültem és magamon gondolkoztam. Az egyik pillanatban Mrs.Collins beszólta, hogy megérkeztünk. A tanulók szinte rohantak le a buszról. Már csomagtartónál toporzékoltak.
-Igazgató nő, nyissák már ki!-kiáltotta az egyik fiú.
-Egy pillanat!
Mrs.Collins már jött is a kulccsal és kinyitotta a busz csomagtartóját. Mindenki kivette a csomagját, majd mikor nyúltam volna bőröndömért, egy kéz előbb elvette. Egy nagyon jó képű fiú kivette a csomagom majd átadta.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Ugyan!-egy ellenállhatatlan mosolyt küldött felém.
Körülöttünk mindenki 'huuu'-zni kezdett, a barátnőim csak nevettek.
-Meg kérdezhetem a neved?-kérdeztem vigyorogva.
-Nick, Nick Tatum-mosolygott.
-Köszönöm Nick! Nekem most mennem kell-mondtam majd elindultam, még egyszer visszanéztem rá és mosolyogtam.

Nick Tatum

Olyan aranyos, és azt hiszem tetszem neki, bár nekem is bejön....most már hiszek a 'szerelem első látásra' dologban. Ha nem valamelyik lánnyal leszek egy szobában, akkor legyek vele. Kész álom lenne. Éppen a bejárat felé tartottam, mivel már majdnem mindenki bent volt. Az értesítő levélben benne volt az emelet és a szoba száma. Szóval 3.emelet 69-es szoba. Itt elnevettem magam. Miért pont 69? Elég sokat lépcsőztem mire felértem a 3.emeletre. Amikor a megfelelő folyosón jártam a szobát kezdtem keresni. Hamar megtaláltam, benyitottam és elég szép tágas szoba jelent meg előttem. Két ágy, és még TV is van. Beljebb mentem, majd letettem az egyik ágyra a bőröndöm. Kb. 5 percig csodáltam a szobát, és a fürdőszobát, mikor betoppant a szoba társam. Az állam majd leesett.
-Na ne már-szinte egyszerre mondtuk.
-Hé, várj....ha már 2 évig veled kell egy szobában lennem akkor bár a neved tudjam!-mondtam unottan.
-Louis-mondta rám se nézve.
-Egyszer azért rám nézhetnél, nem gondolod?-kérdeztem.
-Miért? Hogy elcsábítsalak?-kérdezte röhögve.
-Hogy te mennyire egós vagy....amúgy Lena vagyok.
-Tudom...-mondta majd elterült az egyik ágyon.
-A barátnőd nem jött az egyetemre?
-Honnan tudod, hogy van barátnőm, és mit érdekel ez téged?-kérdezte kissé felháborodottan.
-Láttalak titeket a főtéren! Csak úgy megkérdeztem....-válaszoltam.
-Áh értem...csak nem féltékeny vagy?-kérdezte unottan.
-Mi?! Dehogy! Nem is ismerlek!
-De ismersz! Tudod a nevem-mondta röhögve.
-Élvezed, hogy cseszegethetsz?!-kérdeztem ingerülten.
-Talán igen, talán nem....
Itt már elegem lett belőle, kirohantam a szobából és elkezdtem Rachel szobáját keresni, mindenhova bekopogtam majd amikor az egyik ajtó kinyílt, egy kis meglepetés ért...............