'Hogy lehetek ilyen idióta. Tán az IQ szintem lement 0-ra? Hát ez a csaj mellett biztos. Báris amit érzek iránta az........'
.....csak annyi hogy tetszik! Nem akarom bántani, de nem tudok parancsolni az érzéseimnek. Szörnyű ember vagyok! De komolyan!
Oh jesszusom miket dumálok? Ennyire eltudnék érzékenyülni?! Oh te jó ég...ez nem én vagyok! Szörnyülködésemben elterültem az ágyon és a hófehér plafont kezdtem kémlelni.
Nagy gondolkodásomban, éreztem hogy szemhéjaim tégla nehezek lesznek, ezért lehunytam őket.
~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~
A foci pálya közepén ültünk egymással szemben és beszélgettünk. Megtudtam, hogy nagyon humoros srác. Néha még a könnyem is kicsordult a viccein. Akik körülöttünk voltak mindannyian minket néztek. Volt aki fintorogva nézett és volt aki mosolyogva. Hirtelen megakadt a szemem egy szőke hajú lányon. Ahogy egyre közeledett felénk, felismertem. Jessica. Vajon mit akarhat tőlem?
Egyszer csak megállt. Rám nézett és elkezdte mondanivalóját.
-Na, már nem is elég egy pasi? Ch...nem olyan régen még majdnem Tomlinsonnal bújtál ágyba, most meg Nicket próbálod ágyba csalni? De ribanc vagy!-minden egyes szót gúnnyal teli hangnemben mondta.-Ja, és tudod a pletyka gyorsan terjed. Louis jobbat érdemel nálad!
Csendben tűrtem szavait. Nem akartam balhét...de a végére már elegem lett.
-Ha most ezt úgy érted, hogy te vagy a hozzá illő lány, akkor baszhatod mert barátnője van!-remélem most már kussba marad.
-Tényleg...barátnője van! Ez is azt mutatja h mennyire ribanc vagy....elakarod venni Eleanortól azt akit szeret! Pff....szánalmas vagy!-ahogy a szavakat mondta egyre többen gyűltek körénk és összesúgtak. Elegem lett, és mivel nem akartam balhét csak felkeltem és elindultam a bejárat felé.
~ Niall Horan szemszöge ~
Épp egy folyosón sétáltam a telefonom nyomogatva. Az uncsitesómmal üzeneteztem. A szülei ismét veszekedtek....lehet hogy ebből válás lesz. Megálltam és nekitámaszkodtam egy ajtónak. Gondolkodni kezdtem.
Pár percig ott álltam, egyszer csak azt éreztem, hogy hátrafelé dőlök. Nyílik az ajtó....basszus. Késő volt és sajnos beestem. Egy apró sikolyt hallottam. Király. Egy lány ajtóján estem be. Hogy is megy a dalszöveg Alexander Rybaktól? Legyalogolok 500 mérföldet és még további 500-at hogy legyen egy ember aki 1000 mérföldet sétált mielőtt beesett ajtódon....Nahát..
A hirtelen eséstől becsuktam a szemem, viszont amikor kinyitottam egy nagyon szép zöld szem párral néztem szembe. Kissé rémültnek tűnt. De még így is szép volt. Gyorsan felálltam és őt kezdtem kémlelni. Ott állt előttem szótlanul. Végigmértem. Nap barnított bőr, gyönyörű szemek, telt ajkak, barna hullámos haj, karcsú test alkat....hm...egész jól néz ki.-Öömmm.....megtudhatom a neved, kedves beestem az ajtón úr?-törte meg a csendet nevetve.
-Persze...Niall, Niall Horan-mosolyogtam rá.-Téged, hogy hívnak?
-Rachel Thomson-csilingelő hangja elvarázsolt.
-Szép név egy igen szép lányhoz!-bókoltam fülig érő mosollyal. Ekkor ismét elnevette magát. Olyan édesen nevet.
-Ugyan!-mondta majd komollyá vált.-Nekem most mennem kell kedves Niall!
-Rendben, remélem még találkozunk-mondtam vigyorogva.
-De lehetőleg ne úgy hogy az ajtómon esel be-figyelmeztetett, majd elindult.-Szia.
-Szia-intettem neki, majd én is elindultam a szobámba.
Azt hiszem most már hiszek a 'szerelem első látásra' dologban, mert ez az volt.
