~ 2 héttel ezelőtt ~
~Nick Tatum szemszöge~
Egy ideje együtt vagyok Lenával, de történt valami. Peyton. Egy ideje többet érzek iránta, csak úgy hirtelen. Elkezdtünk beszélgetni és puff. Beleszerettem. Egy idő után ő is bevallotta hogy szeret. Kész love story. Nem akarom Lenat megbántani, de tudnia kell hogy már nem érzem ugyanazt mint az elején. Jó igaz, csak szexre kellett (nem kaptam meg), de Peytonnal minden más.
Végül nem is kellett elmondanunk Lenának a titkunkat, mert rajtakapott minket, hogy csókolózunk. Tehát végül az lett a vége hogy én se, és Peyton se ment utána....
~ Jelen ~
Egy ideig a lesokkoltságtól csak egymás mellett álltunk és néztünk ki a fejünkből, majd meghallottam Peyton szipogását. Rápillantottam, ekkor már könnyei potyogtam, hol a mellkasára, hol a cipőjére.
- Ezt nem hiszem el... - szipogott tovább - Hogy tehettük ezt vele?
Szorosan magamhoz öleltem, majd a hátát simogattam nyugtatás képpen.
- Szeretlek P. Daniels, és nem engedlek el! Tudom, hogy amit tettünk Lenával nem volt szép, de te vagy az igazi és mint mondtam, nem engedlek el! - suttogtam nyakába.
- El kellett volna mondanunk. Lena sosem fog ezért megbocsájtani - kezdett el újra könnyezni.
- Megoldjuk, minden rendben lesz - fogtam közre arcát, majd megcsókoltam. Csókja édes volt, mégis fájdalmas az elhullatott könnyei miatt, amiket Lena szenved meg.
~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~
Egy kar....ami engem ölel át. Védelmezően. Remélem csak álmodtam a tegnap estét. Remélem nem is volt semmi buli, csak szimplán Nick karjaiban ébredek. Elkezdek könnyezni, majd óvatosan megfordulok nehogy felébredjen a mellettem fekvő személy.
Rájöttem, hogy ez a szörnyű valóság és azonnal nesztelen zokogásban törtem ki. A gyengéd kar pedig szorosabban ölelt magához. Nem bírtam tovább. Elegem volt mindenből. Belemarkoltam a pólójába és úgy húztam közelebb. Összehúzott testem elpicinyedett az övé mellette.
- Minden rendben lesz, oké? - csókolt bele hajamba.
- Louis, én annyira szerettem... ő pedig...csak kihasznált. Ki tudja...mire kellettem neki - motyogtam a pólójába, majd jobb karomat a hátára csúsztattam és magamhoz szorítottam. Nem akartam, hogy elengedjen. Szükségem volt valakire. De nagyon.
Akármennyit veszekedtem Tomlisonnal, túl sokat tett értem, már egy szimpla öleléssel is.
Miután sikerült valamilyen szinten megnyugodnom, kissé eltoltam magamtól Louist. Mélyen szemébe néztem, de most nem azt a huncutságot láttam benne. Inkább aggodalmat és eltökéltséget. Halványan elmosolyodtam, majd egy apró puszit nyomtam az orrára. Elmosolyodott.
- Hány óra van? - kérdeztem egy ásítás alatt.
A srác lassan a falióra felé tekintett.
- Ha jól látom hajnali fél négy...
Eltűnődtem egy kicsit, majd ismét észhez tértem mikor Louis a hátamra csúsztatta a kezét és apró köröket rajzolt ujjaival. Ez megnyugvást hozott a jelenlegi állapotomnak.
- Amúgy te miért jöttél fel? És miért vagy az ágyamba? - kérdeztem halkan.
- Már vége volt a bulinak.... és...te vagy az én ágyamba - a végét már elnevette, én pedig elpirultam. De ezt ő nem láthatta, mivel sötét volt.
- Öömmm....hát... bocsánat.. - már éppen fel akartam volna kelni, hogy átmenjek a saját ágyamba, de Louis megragadta a derekam és visszarántott. Pontosabban maga alá rántott. Hirtelen elfelejtettem még levegőt is venni. Pupilláim kitágultak, ahogy belenéztem ragyogó tengerkék szemeibe.
- Maradj itt - suttogta ajkaimra. - Szükségem van rád Lena!
Ahogy ezt kimondta máris rátapadt ajkaimra, én pedig azonnal visszacsókoltam. Régóta éreztem valamit iránta, de úgy látszik eddig lakat alatt voltak az érzéseim. Csókja édes volt. Kezei már rég a testemet fedezték fel. Ajkai a nyakamat vették célba, majd mikor megtalálta a gyenge pontom nyögtem egyet. Eleinte csak szívta, majd harapdálta. Egy jóleső sóhaj szaladt ki ajkaimon.
Lefeküdtem Louisval. Talán elhamarkodtuk, de nem bántuk meg. Most már csak arra kell ügyelnünk, hogy egyik tanár, illetve itt dolgozó se vegyen tudomást az éjszakai akciónkról. Az kirúgással is járhat.
Louis mellkasán feküdtem, ő a hajammal játszott én pedig egy kisebb bosszút eszeltem Nick és Peyton ellen. Eldöntöttem, hogy mindent lassan de kíméletlenül fogok megtenni.
- Lena, mondani szeretnék valamit.. - szólalt meg Louis lágy hangján. - Szeretlek.
Erre a szóra felcsillant a szemem, és elmosolyodtam. Forró csókot nyomtam a mellkasára. De abban a pillanatban bekattant valami. Eleanor Calder.
- Mi lesz Eleanorral? - kérdeztem félve.
- Még az este folyamán szakítottam vele. Vagyis ő velem. Elmondta, hogy ő már nem bírja tovább ezt a sok hazugságot és, hogy sokszor megcsalt. A szülei erőltették rá ezt a kapcsolatot, a pénz miatt - mondta el ezt egy szuszra. - Nekem már csak te maradtál Henderson.
- Sajnálom ami történt - mondtam, majd kicsit feljebb csúsztam, a paplant a mellkasomon tartva -, de most már csak az enyém vagy. És nem osztozom rajtad - mosolyodtam el, majd megcsókoltam.
- Álmaim nője engem csókol én pedig lesokkolok - kuncogott.
- Törődj bele Tomlinson!
- Minden rendben lesz Henderson!
