1.fejezet - Az ismerkedés

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Egy hete beküldtem a jelentkezési kérelmet az egyetemre, kitöltöttem az űrlapot majd elküldtem. Pár napon belül jött egy levél amiben értesítettek arról, hogy felvettek. A boldogságtól majdnem kiugrottam a bőrömből. Az állt benne, hogy ma délután fél 4-re a főtéren kell lenni, mivel ott lesz a gyülekező. Egyébként Londonban van ez a bentlakásos suli, és kb. 1 hónapja vagyok itt. Eddig Németországban éltem, Hannoverben. Az angol nyelvet anya nyelvi szinten beszélem, szóval nem lesz gondom. Most augusztus 30-a van, azért megyünk ilyenkor a suliba, hogy be tudjunk rendezkedni. Éppen a főtérre tartottam, mikor egy fiú nekem jött. Majdnem elestem.
-Nem tudsz vigyázni?-kérdeztem ingerülten.
-Maradj már kussba csitri!
-Mit mondtál?-kérdeztem tátott szájjal.
-Jól hallottad!-mondta majd tovább ment.
Még rám se nézett, ezt a kép mutató alakot. Nem törődtem vele, tovább haladtam. Mikor odaértem már jó sokat ott voltak. Ott volt egy nagy sárga busz. 'Mintha általánosban lennék' gondoltam magamban. Egy barna hajú lány mosolyogva jött oda hozzám.
-Szia! Még sosem láttalak itt Londonban, Rachel vagyok! Örülök a találkozásnak!-mondta mind ezt vigyorogva, majd kezet nyújtott.
-Öömmm...szia! Igen....körülbelül 1 hónapja vagyok itt! Én Lena vagyok, örvendek-mosolyogtam rá, majd kezet fogtunk.

Rachel Thomson

-Gyere oda hozzánk, ne állj itt magad!-mondta mosolyogva majd húzni kezdett az egyik irányba.
Miközben haladtunk a társasága felé, megpillantottam azt a srácot aki nekem jött. Hogy honnan ismertem fel? Rikítós zöld mici volt a fején. Épp egy lánnyal csókolózott. Végre megérkeztünk a lány bandához.
-Lányok, ő itt Lena!-mutatott be a csajoknak, én csak intettem- Lena, ő itt Peyton, Alison és Jessica!
-Sziasztok!-köszöntem.

Peyton Daniels

Alison Brooke

Jessica Carter

Az a Jessica nevű lány elég szúrósan nézett rám, nem tudom mi baja lehet velem, hiszen még csak most ismertük meg egymást. Na mindegy, nem igazán érdekel.
-Emberek!-szólalt meg egy női hang, a busz tetejéről-Remélem várjátok, hogy ide járjatok! Ha igen akkor kiáltsatok!
Ekkor mindenki torka szakadtából sikítani kezdett. A nő pedig csak vigyorgott.
-Na ezt jó hallani! Hozzátok a csomagjaitokat, és indulunk!
Mindenki a buszhoz rohant, majd a csomagtartóba dobták a cuccaikat és rohantak is a buszra. Amint feljutottam a buszra Rachel intett, hogy üljek mellé. Odatolakodtam, majd lehuppantam. Amint oldalra néztem a tekintetem összetalálkozott a srácéval aki nekem jött. Csak fintorogtam egyet és elfordultam. Remélem nem fogunk összetalálkozni a suliban. Rachel-el beszélgettem, sok mindent mesélt magáról, a családjáról, a tanulmányairól.
-Remélem szoba társak leszünk!-mondta mosolyogva.
-Igen! De remélem nem lesz a közelemben ez a barom!-néztem oldalra.
-Tomlinsonra gondolsz?
-Nem tudom mi a neve-mondtam.
A srác éppen a telefonját nyomogatta, szóval nem hiszem, hogy hallott volna minket. Még szerencse, mert ahogy beszélt velem....
-Diákok! Fél óra múlva megérkezünk az egyetemre!-szólalt meg ugyan az a női hang ami a főtéren.
-Rachel, ki ez a nő?-kérdeztem újdonsült barátnőmtől.
-Ő az igazgató nő, Mrs.Collins! Nagyon kedves és hiperaktív nő!-mondta mosolyogva Rach.
-Áh értem!
-Lena! Lena! Hallgasd meg ezt a dalt! Nagyon király!-mondta mosolyogva Peyton, majd átadta a fülest.
-Ezt ismerem! Az egyik kedvenc dalom!-mondtam majd elkezdtem dúdolni a dalt, végül pedig meg már énekeltem.
A dal végére csak tapsolást hallottam és füttyentéseket. Csak elmosolyodtam.
-Iskolánk egyik új tehetsége!-mondta tapsolva az igazgató nő.
-Ugyan már!-nevettem.
-Mi a neved kedves?-kérdezte kedvesen az idősebb nő.
-Lena vagyok.
-Diákok! Az arany hangú Lena!
-Hogy oda ne rohanjak!-kiáltott fel a mellettem ülő srác, aki az a Tomlinson vagy ki volt.
-Mond már meg, hogy mi a bajod velem!-szinte üvöltöttem.
-Csak egy kornyikáló ribanc vagy, drága Lena!-ejtette ki gúnyosan a szavakat.
-Gyerekek! Elég legyen!-szólt oda a nő.
-Lena, nyugodj meg....ne figyelj rá!-mondta halkan Rachel.
Rach nyugtató szavai hatottak rám, mivel megnyugodtam és leültem a helyemre. Az út további részében csendben ültem és magamon gondolkoztam. Az egyik pillanatban Mrs.Collins beszólta, hogy megérkeztünk. A tanulók szinte rohantak le a buszról. Már csomagtartónál toporzékoltak.
-Igazgató nő, nyissák már ki!-kiáltotta az egyik fiú.
-Egy pillanat!
Mrs.Collins már jött is a kulccsal és kinyitotta a busz csomagtartóját. Mindenki kivette a csomagját, majd mikor nyúltam volna bőröndömért, egy kéz előbb elvette. Egy nagyon jó képű fiú kivette a csomagom majd átadta.
-Köszönöm!-mosolyogtam rá.
-Ugyan!-egy ellenállhatatlan mosolyt küldött felém.
Körülöttünk mindenki 'huuu'-zni kezdett, a barátnőim csak nevettek.
-Meg kérdezhetem a neved?-kérdeztem vigyorogva.
-Nick, Nick Tatum-mosolygott.
-Köszönöm Nick! Nekem most mennem kell-mondtam majd elindultam, még egyszer visszanéztem rá és mosolyogtam.

Nick Tatum

Olyan aranyos, és azt hiszem tetszem neki, bár nekem is bejön....most már hiszek a 'szerelem első látásra' dologban. Ha nem valamelyik lánnyal leszek egy szobában, akkor legyek vele. Kész álom lenne. Éppen a bejárat felé tartottam, mivel már majdnem mindenki bent volt. Az értesítő levélben benne volt az emelet és a szoba száma. Szóval 3.emelet 69-es szoba. Itt elnevettem magam. Miért pont 69? Elég sokat lépcsőztem mire felértem a 3.emeletre. Amikor a megfelelő folyosón jártam a szobát kezdtem keresni. Hamar megtaláltam, benyitottam és elég szép tágas szoba jelent meg előttem. Két ágy, és még TV is van. Beljebb mentem, majd letettem az egyik ágyra a bőröndöm. Kb. 5 percig csodáltam a szobát, és a fürdőszobát, mikor betoppant a szoba társam. Az állam majd leesett.
-Na ne már-szinte egyszerre mondtuk.
-Hé, várj....ha már 2 évig veled kell egy szobában lennem akkor bár a neved tudjam!-mondtam unottan.
-Louis-mondta rám se nézve.
-Egyszer azért rám nézhetnél, nem gondolod?-kérdeztem.
-Miért? Hogy elcsábítsalak?-kérdezte röhögve.
-Hogy te mennyire egós vagy....amúgy Lena vagyok.
-Tudom...-mondta majd elterült az egyik ágyon.
-A barátnőd nem jött az egyetemre?
-Honnan tudod, hogy van barátnőm, és mit érdekel ez téged?-kérdezte kissé felháborodottan.
-Láttalak titeket a főtéren! Csak úgy megkérdeztem....-válaszoltam.
-Áh értem...csak nem féltékeny vagy?-kérdezte unottan.
-Mi?! Dehogy! Nem is ismerlek!
-De ismersz! Tudod a nevem-mondta röhögve.
-Élvezed, hogy cseszegethetsz?!-kérdeztem ingerülten.
-Talán igen, talán nem....
Itt már elegem lett belőle, kirohantam a szobából és elkezdtem Rachel szobáját keresni, mindenhova bekopogtam majd amikor az egyik ajtó kinyílt, egy kis meglepetés ért...............