11.fejezet - Ki csinálta ezt?

'Ajkairól áttértem a nyakára, gyengéd puszikkal hintettem be a nyaka egyik részét, majd elkezdtem szívni. Bizonyára gyenge pontot találtam el mivel Lena felnyögött. Ebben a pillanatban Lena megszólalt.
-Louis....'

-...állj le!-mondta határozottan.-Nem akarom! Ez nem helyes....
Szavai hallatán kissé eltávolodtam tőle, viszont még mindig fölötte tornyosultam. Értetlen arccal néztem rá. És ekkor a haverok röhögve berontottak. Mikor észrevették, hogy mit csinálunk, elképedtek! Niall még a gitárját is elejtette. Én és Lena meg sem tudtunk szólalni, nem hogy még mozdulni!
-Már megint mi folyik itt?!-állt az ajtóban lefagyva Niall a többiekkel együtt.
Ekkor Lena a mellkasomnál lökve, ISMÉT lelökött az ágyról. A földet érés ugyanolyan fájdalmas volt, mint reggel.
-Oh...a francba!-mondta, hátsó felem fájlalva.
-Tán a reggel is ez a csaj lökött le az ágyról?-kérdezte Harry kuncogva.
Rápillantottam Lenára aki éppen szemével a pólóját kereste. Felállt és melltartóban a sarokba ment a pólójáért. Mikor a fiúk meglátták, füttyentettek egyet. Lena csak felmutatta nekik a középső ujját. Gyorsan magára kapta a felsőjét, majd hozzám vágta a sajátomat. Amint elhaladt mellettem beszáguldott a fürdőbe és becsapta az ajtót, és ha jól hallottam be is zárta. Nahát ez nagyon király.
-Hé haver, vele csalod meg a barátnőd?-kérdezte Harry nevetve.
-Mármint az ex barátnőmet? Amúgy nem csalom meg....
-Szakítottatok?-kérdezte Liam.
-Ahha...
-Liam, hát nem látod hogy ezen a csajon akarja levezetni a szomorúságát?-mondta Hazza Liamnek.
-Egyáltalán nem erről van szó! Úgy érzem hogy én sem szeretem Elt...na meg ő szakított velem, mivel állítása szerint nem bírtuk volna ki ezt a két évet egymás nélkül-magyaráztam nekik.
Rápillantottam a fürdőszoba hófehér ajtajára és elhúztam a számat. Lehet hogy nem kellett volna ezt csinálnom.

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~


Beszáguldottam a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Lecsuktam a WC-fedőt és ráültem. Kezembe temettem az arcom. Elgondolkodtam azon hogy ismét ezt csinálta, és én megint nem tudtam neki ellenállni. De hogy csinálhatja ezt ha van barátnője?! Észnél van? Bár ezt én is kérdezhetném magamtól. Felkeltem és a tükörhöz sétáltam, végigmértem magam és megláttam a nyakamon éktelenkedő szívást. Király...nagyon látszik. Megkerestem a púdert, kb. 1 kilót nyomtam a kezemre és elkezdtem eltüntetni a szívás nyomát. Egy jó ideig kentem és próbáltam eltüntetni, de végül rájöttem hogy az alapozó nem fog addig ott maradni amíg el nem múlik. Na mindegy...majd lesz ami lesz! Éppen indultam volna ki, mikor hirtelen rám tört a düh és teljes erőmből belevágtam a tükörbe az öklömmel.  Utálom magamat! És azt amilyen naiv vagyok!

Ránéztem a kezemre, véres volt. Ebben a pillanatban dörömbölést hallottam. A srácok akartak bejönni. A vízcsap alá tettem a kezem és lemostam a vért. A kezemet nem akartam bekötni, mert akkor mindenki azt kérdezni hogy 'Mi történt?'. Kis idő múlva kinyitottam az ajtót és nyugodtan kisétáltam, mintha semmi sem történt volna.
-Hé, csaj! Jól vagy?-kérdezte a fekete hajú, akit azt hiszem Zaynnek hívnak.
Nem szóltam semmit, csak a földet kezdtem pásztázni.
-Mi volt az a csörömpölés?-kérdezte Louis nyugtalanul, majd bement a fürdőbe és elordította magát.-Mi a szart csináltál a tükörrel?
Nem válaszoltam. Nem volt hozzá erőm. Leültem az ágyamra. Már nem bírtam a nyomást. A szöszi odasétált hozzám és leült mellém.
-Minden rendben?-kérdezte óvatosan.
-Ühüm..
-Megtudhatom hogy mi a neved?-kérdezett ismét.
-Lena-mondtam halkan.
-Rendben, szóval akkor mi is történt?-faggatott.
-Semmi!-vágtam rá hirtelen.                                  
Csak megrázta a fejét, és átölelt. Véletlenül megérintette a karomat ahol a zúzódás volt. Felszisszentem. Bizonyára meghallotta, mivel eltolt magától.
-Mi fájt?-kérdezte, én csak lehajtottam a fejem.
Sajnos ujjatlan póló volt rajtam és simán észrevette a jobb karomon az éktelenkedő zúzódást. Erős kezébe vettem a karomat és jobban szem ügyre vette a sebet.
-Ki csinálta ezt?

10.fejezet - Beleszerettem

'Karjaimba vettem majd elsétáltam vele az ágyáig. Szépen letettem, majd egy csókot nyomtam homlokára és a fülébe suttogtam.
-Sajnálom......'

Leültem a földre  és neki támaszkodtam az éjjeli szekrénynek ami a két ágy között volt. Lena felé fordítottam a fejem, aki a plafont kémlelve szipogott. Teste még mindig remegett. Csendben figyeltem vékony testét, ebben a pillanatban visszagondoltam a csókunkra és ahogy őt figyeltem egyre jobban elöntött a vágy. Gondolkodásomat egy hang zavarta meg, ami történetesen a telefonom volt. Üzenet érkezett...Eleanortól. 'Szia! Valamit el kell mondjak....Nem fogom kibírni ez a két évet! És neked most a tanulásra kell koncentrálnod....szóval szakítani akarok! Sajnálom! x.El' Nem tudtam elhinni hogy tényleg szakított velem...pont most...valahogy úgy éreztem a lelkem mélyén hogy boldog vagyok, az arcom mégis mást mutat. Bizonyára most mindenkiben felmerül a kérdés hogy miért vagyok boldog...mert így nem kell megbánnom amit tettem/teszek.Nem írtam vissza neki...fölöslegesnek tartottam. Újra az ágyon fekvő törékeny lányra vándorolt tekintetem, viszont ő már oldalán feküdt, vagyis felém fordult egész testével. Könnyes szemmel nézett rám...olyan ártatlan volt. Nem tudtam róla levenni a szemem. Mikor észrevette hogy figyelem fejét belebújtatta a párnába. Ezt a reakcióját megmosolyogtam. Kihasználva az alkalmat jól végigmértem teste minden részét. Igaz hogy nem ő Miss Tökély, de akkor is gyönyörű! Ebben a percben rájöttem hogy én már nem is szeretem Elt. Most már őszintén bevallhatom hogy beleszerettem Lenába. Beleszerettem a szemébe. Beleszerettem a mosolyába. Beleszerettem a csókjába. És beleszerettem minden egyes porcikájába. Látni akarom azokat a gyönyörű barna szemeit.
-Lena...-neve hallatán rám emelte tekintetét.-Jól vagy?
Hevesen bólogatni kezdett jóllétét jelezve, viszont engem még mindig égetett a tudat hogy az én hibámból zokogott.
-Tényleg nagyon sajnálom....-mondtam halkan lehajtott fejjel.
Törökülésbe helyezkedett majd egy kezet éreztem a vállamon. Ránéztem ő pedig könnyes szemmel, de mosolygott. Én is megeresztettem neki egy halvány mosolyt. Erőt vettem magamon és felálltam. Lena értetlenül nézett rám, én pedig elvigyorodtam és ráugrottam. Ő felsikított én viszont elhalgatattam egy csókkal. Meglepetésemre nem csókolt vissza rögtön. Egyik kezemmel az oldalát kezdtem simogatni, majd egy idő után megadta magát és visszacsókolt. Nagyobb bátorságra kapva elkezdtem lehámozni róla a felsőjét. Mikor lekerült róla a pólóját az egyik sarokba dobtam. Újra ajkainak estem, közben ő is elkezdte felhúzni a felsőmet. Amint lekerült rólam is ugyanott végezte mint Lenáé. 

Ajkairól áttértem a nyakára, gyengéd puszikkal hintettem be a nyaka egyik részét, majd elkezdtem szívni. Bizonyára gyenge pontot találtam el mivel Lena felnyögött. Ebben a pillanatban Lena megszólalt.
-Louis....

9.fejezet - Egy szemétláda vagyok...

'Nickhez nagyon vonzódom, viszont fogalmam sincs mit érzek Louis iránt a reggeli történtek után....'
~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Épp az ágyamon feküdtem a gondolataimba merülve mikor Louis belépett az ajtón. Minden mozdulatát figyeltem.Ő is lefeküdt a saját ágyára, majd felém fordult. Egymást szemét kémleltük szótlanul. Csend volt, de nem volt kínos. Egymás szemében kerestük a választ. Végül én törtem meg a csendet.
-Miért?-kérdeztem halkan, tudta mire gondolok.
Mély levegő vett, majd elkezdett gondolkodni.
-Nem tudom....bár ezt én is kérdezhetném, hiszen visszacsókoltál-mondta a hófehér plafont kémlelve.
-Erre most mit mondjak?-kérdeztem a számat elhúzva, még mindig őt figyeltem.
Nem válaszolt. Ismét csend telepedett körénk. Pár perc múlva viszont megszólalt.
-Miért csókoltál vissza?-kérdezte határozottan.
-Fogalmam sincs!-mondtam.-Csak....egyszerűen...hogy is mondjam? Nagyon vonzottál....
-Áh értem....szóval tetszem neked!-állapította meg kuncogva.
-Ez nem igaz!-ültem fel hirtelen.
-Nem hisztizz megint!
-Basszus, állj már le ezzel a 'Ne hisztizz már' szöveggel! Tudod hogy mennyire idegesítő? Állíts magadon.....barom-végre kiadtam magamból amit akartam.
~ Louis William Tomlinson szemszöge ~

Ez a csaj minden egyes nap fel akar húzni? Az őrületbe kerget a hülyeségeivel. Bár...egy részből én is hibás vagyok. Más részből meg talán én is vonzódom hozzá. Akármennyire is felidegesít, nem akarom ismét elkövetni azt a hibát, hogy bántsam. Azt már nagyon bánom. De mivan Eleanorral? Őt nagyon szeretem és nem szeretném megbántani, hamarosan 3 éve lesz hogy együtt vagyunk. Hogy fogom kibírni nélküle ezt a két évet? Mi lesz ha már nem bírja tovább és szakit velem? Nem! Az nem történhet meg! Vagy még is? Annyira belemélyedtem gondolataimba, hogy nem is vettem észre Lena beszédét.
-Hahó, figyelsz te rám?-kérdezte ingerülten.
-Mit akarsz?-emeltem rá tekintetem. 
Tekintetem mélyen belefúrtam az övébe. Sötétbarna szemeiben határozottságot és egy kis félelmet láttam. Tehát félne tőlem?
-Hagyjuk....menj a francba!-mondta egyszerűen, és már éppen indult volna a mosdóba de utána kaptam.
-Mi bajod?-kérdeztem.
-Miért érdekel ennyire?-kérdezte flegmán.
-Csak mert az egyik pillanatban még azaz ártatlan lány vagy, a másikban pedig már előbújik az ördög!-mondtam élesen és kissé megszorítottam a karját.
Mély levegőt vett és a szemembe nézett, majd élesen de könnyes szemmel ejtette ki a szavakat.
-Hogy csak tudd...ez mind miattad van, mivel mióta ismerlek csak idegesítesz...nem értem miért nem iratkozol ki innen ha ennyire nem bírsz...menj vissza oda ahonnan jöttél! A barátnőd biztos örülni fog! Amúgy meg inkább mond a szemembe hogy utálsz  minthogy külsőleg bánts! Tudod azt a pofont megérdemelted, viszont én a sebet a csuklómon és a jelenleg kialakuló zúzódást a karomon nem érdemlem meg!-mondta immár zokogva a szavakat.
Hirtelen elengedtem a karját. Igaza volt...Mindenben....Ezeket a dolgokat egy nő sem érdemli meg! Őszintén szólva nekik kijárna a tisztelet. Ahogy rá pillantottam az előttem zokogó lányra kinek nem régi mosolygós arca mostanra már zokogóvá lett. Egy szemétláda vagyok....hogy lehet ilyen? Ő nem tehet semmiről...én vagyok a hibás mindenért. Már annyira rossz volt nézni ahogy előttem sír, mint múltkor. Megöleltem....barna haja hullámaiba temettem arcomat, mélyen beszívtam hajának barack illatát. Szorosan öleltem magamhoz a derekánál fogva. Olyan gyengének éreztem. Azt a lányt aki egy angyal már másodszor látom sírni...és mind a kétszer miattam! Éreztem hogy már alig áll a lábán! Bizonyára nagyon elfáradt már ennek  napnak ezen a kis részén. Karjaimba vettem majd elsétáltam vele az ágyáig. Szépen letettem, majd egy csókot nyomtam homlokára és a fülébe suttogtam.
-Sajnálom......

8.fejezet - Osztályfőnöki és egy bejelentés

'Annyira közel volt az arca az enyémhez hogy szinte ajkaink majdnem súrolták egymást. Mélyen belenézett tengerkék szemeivel az én sötét barna szemeimbe és..........'

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

........megcsókolt! Nagyon meglepődtem! Sőt....megijedtem, hisz nem sok fiúval volt még dolgom. Viszont nem sokáig hahotáztam mivel annyira megbolondított ajkaival, szemeivel és a felsőtestével....mindezt pár perc alatt. Szenvedélyesen visszacsókoltam, míg ő az oldalamon indult 'felfedező útra'. Őszintén? Féltem hogy mi lesz ebből, mivel nem akartam hogy olyasmi történjen meg amit később megbánnánk. Hirtelen átfutott eszmémen hogy neki barátnője van. Ellöktem magamtól, ő pedig leesett a földre.
-Auchh....-bizonyára fájt neki a földet érés .
Eddig lehajtva volt a fejem, mivel szégyelltem magam a történtek miatt. Nem szeretnék az a lány lenni akivel megcsalja a barátnőjét. Rápillantottam a földön heverő srácra akinek szintén rám emelte tekintetét, és értetlenséget láttam arcán. De nem azt az értetlenséget hogy miért löktem el, hanem azt hogy vajon miért csókolt meg. Ekkor hirtelen berontottak az én barátnőim, Jessicával együtt, plusz még pár srác akik gondolom Louis haverjai. Mindenki értetlenül és kiváncsian nézett ránk. Mind a ketten csak tátogtunk, nem jutottunk szóhoz.
-Mi a bús bánat folyik itt?-kérdezte egy szőke hajú fiú.-És te Louis mért vagy a földön?
-Nem lényeg....-mondta lehajtott fejjel.
-Hát jó, de miért nincs rajtad póló? És miért van rajtad pizsamanadrág mikor már készen kéne lenned, mivel hamarosan 9 óra!-szidta le a szöszi.
-Leszarom hogy hány óra, mit kerestek itt ennyien?-kérdezte bosszúsan.
-Az most nem számit! És megmondanád hogy Lena miért ilyen rémült?-kérdezte élésen Alison miközben oda jött hozzám.
-Én jól vagyok.....
-Lena...
-Komolyan jól vagyok!-erősködtem.
-Hát jó! A hajad eléggé kócos, hozd rendbe magad-mondta Ali.
Bólintottam majd besétáltam a fürdőbe, kiengedtem a hajam majd elkezdtem fésülni.

~ Rachel Thomson  szemszöge ~

Ha megtudom hogy újra bántani merte Lenát ez a köcsög, kitekerem a nyakát. Odasétáltam a sráchoz majd elkezdtem a monoglómat.
-Idefigyelj Tomlinson, ha megtudom hogy ismét bántani merted Lenát, esküszöm elintézem hogy kirúgjanak az egyetemről!-mondtam fenyegetően, de ő szemrebbenés nélkül nézett rám.
-Hé hé hé.....álljunk csak meg! Én nem csináltam vele semmit az előbb...jó tény hogy tegnap egy kicsit összekaptunk de ennyi!-mondta széttárt kezekkel.
Én nem szóltam semmit csak visszamentem a lányokhoz, de előtte még vetettem rá egy 'Megöllek' pillantást. Kis idő múlva Lena is kijött a mosdóból, ez idő alatt Louis pedig felöltözött. Végre indulhattunk az étkezőbe. Alig volt 5 percünk odaérni. A lépcsőnél már rohantunk. Mikor beléptünk, jobban mondva beestünk az ajtón. Minden szem ránk tapadt.-Áh, végre ti is megérkeztetek! Csak rátok vártunk!-mondta kedvesen az igazgatónő a mikrofonba.
Mi csak egy erőltetett mosolyt vágtunk. Rá pillantottam Lenára aki még mindig olyan rémült, vagy hogy is mondjam, inkább értetlen tekintet vágott. Gondolkodásomat az Mrs.Collins szakította meg.
-Diákok, azért vagytok itt hogy megtudjátok, hogy ki lesz az osztályfőnökötök és kik lesznek az osztálytársaitok!-mondta, majd egy papírt vett a kezébe amin bizonyára az osztályok voltak.-Nos tehát....az osztályfőnökök...Mr.Davis, Mr.Peterson, Mrs.Dallas és Mrs.Sawyer-mutatta be sorba a tanárokat/osztályfőnököket.
-Az A-sok osztályfőnöke Mrs.Dallas lesz! Akiknek a nevét mondom menjen oda hozzá! Tehát....-kezdett bele majd lapozott egyet.-Alex Elwood, Jessica Carter, Nick Tatum, Harold Edward Styles, Liam James Payne, Alison Brooke, Peyton Daniels, Niall James Horan, Zain Jawadd Malik, Rachel Thomson..-nagyon megörültem a nevem hallatán, boldogan sétáltam az osztályomhoz.-...Karen Smith, Miley Angel, Jonathan Davis, Lucas Scott, Louis William Tomlinson és....-na ne már ezzel kell egy osztályban lennem, remélem azért Lena is ide kerül.- Lena Henriett Henderson.
Nem is tudtam hogy Lenanak van második neve is, még a vezetéknevét sem tudtam. Kicsit meglepődött de láttam az arcán a boldogságot hogy egy osztályba kerültünk. Lassan idelépdelt hozzánk, majd megölelt. Az oszi szólt hogy menjünk be a rajzterembe, mivel ő rajzot tanit és ezért az lesz a mi osztályunk. Szerencsére ki voltak írva az ajtókra a termek nevei, mert különben eltévedtünk volna. Beléptünk az osztályba majd mindenki helyet foglalt valahol, én Alisonnal ültem, Lena pedig Peytonnel. Örültem hogy a rajztanárnő lett az oszink, mivel nagyon szeretem ezt a tantárgyat. Kis idő múlva megjött Mrs.Dallas is.
-Hello diákok! Most egy osztályfőnöki órát fogunk tartani, mindenki mesél magáról egy kicsit. Ha nem gond akkor én kezdeném-mondta mosolyogva majd belekezdett.- Nos tehát a teljes nevem Kathrine Dallas, itt születtem Londonban egy ideig Franciaországban éltem, 38 éves vagyok, van egy kisfiam aki még általánosba jár, a férjemmel boldog házasságban élünk. És már 10 éve itt tanitok-fejezte be mondanivalóját majd intett nekem, hogy kezdjek bele. Felálltam majd elkezdtem a szövegem.

Mrs.Dallas (Kathrine Dallas)

-Öömmm.....hali, Rachel Thomson vagyok, idén leszek 21 éves vagyok, Londonban születtem és itt is élek. A szüleim elváltak, apukámmal laktam, anyukámmal nyaranta vagy hónaponta találkozom. Imádom a zenét, viszont énekléshez nincs hangom,-itt kicsit nevettem-és nagyon szeretek a barátaimmal lógni. Röviden ennyi-mosolyogtam.
A mellettem ülő lány is belekezdett.
-Alison Brooke vagyok, Dániában születtem, pontosabban Koppenhágában. Szintén szeretem a zenét de én inkább a népdalokhoz vonzódom mivel általánosban egy néptáncegyüttes tagja voltam.Van egy öcsém akit nagyon szeretek viszont néha felidegesít. Ez lennék én-fejezte be majd leült.
A mögöttünk ülők is elmondták magukról amit szerettek volna, most éppen Tomlinson volt a soros.
-Hello! Louis Tomlinson vagyok, Doncasterből KÜLDTEK, igen küldtek mivel én nem akartam egyetemre járni. Szóval idén 23 éves leszek, van 4 húgom és nem rég született még két kis tesó, van egy barátnőm akit Eleanornak hívnak. Szeretek gitározni és zongorázni, focizni és kosarazni. És hamarosan rá szeretném szánni magam arra hogy eljegyezzem Eleanort-mondta egy halvány mosoly kíséretében az utolsó szavakat, ekkor mindenki tapsolni kezdett és 'huu'-zni.
Én őszintén szólva nagyon meglepődtem. Bár ahogy láttam a haverjai is, na meg Lena is. Tényleg éppen Lena következett.
-Szóval Lena Henriett Henderson vagyok, de egyszerűen csak Lena! Németországban születtem, szóval az anya nyelvem német, viszont az angolt is anya nyelvi szinten beszélem...-itt az oszi félbeszakította.
-Tehát akkor több nyelven is beszélsz?-kérdezte.
-Igen!
-Milyen nyelveken?-kérdezgette tovább Mrs.Dallas.
-Angol, német, szerb, norvég, magyar, francia, spanyol, portugál, olasz és finn és egy pár szót tudok románul-mondta félénken.
-Mondj pár szót valamelyik nyelven-biztatta az oszi.
-Öömmm.....te iubesc /szeretlek/..-mondtam mikor valaki megszólalt.
-Si eu petine /én is téged/-mondta Lucas nevetve.- Nyugi nem komolyan.
-Mit mondtatok egymásnak és milyen nyelven?-kérdezte mosolyogva Mrs.Dallas.
-Románul és azt hogy: Szeretlek, én is téged-forditotta le Lucas.-De persze nem gondoltam komolyan, nekem van barátnőm.
-Értem, na akkor, Lena van még valami mondanivalód?-kérdezte az oszi Lena felé fordulva.
-Nincs!
-Akkor menjünk tovább!-mutatott Peytonre.
-Sziasztok! Peyton Daniels vagyok, Illinoisban születtem és eddig ott is éltem a szüleimmel és a bátyjámmal. A barátommal az egyetem miatt szakítottunk, mivel szerinte nem bírtuk volna a nagy távolságot. Ezen kívül nagyon szeretek énekelni és verseket írni, na meg a barátaimmal lógni. És már van valaki aki egy kicsit tetszik is-itt elnevette magát.-Ennyi.
-Rendben, akkor holnap kezdődik az igazi sulis napotok, a tankönyveket és a füzeteket már megkaptátok, most csak az órarendet fogjátok megkapni, holnap megismeritek a tanárokat és tanárnőket! További szép napot, ezt még élvezzétek ki!-mondta mosolyogva, majd felállt.
Az osztály csordaként száguldott ki.

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Nem értem miért sokkolt le az hogy Louis kijelentette hogy a barátnőjét elszeretné jegyezni...Valamiért elszomorodtam ettől a hírtől! Talán érzek valamit iránta?! Nem! Az nem lehet....vagy mégis?Dehát nekem Nick tetszik....Jézusom....most kit válasszak? Nickhez nagyon vonzódom, viszont fogalmam sincs mit érzek Louis iránt a reggeli történtek után....

7.fejezet - Reggel

'Jessicaról is kérdeztünk, de azt mondták hogy neki nem volt kedve jönni. Talán jobb is, hogy nem jött...valahogy olyan érzésem van hogy megtépte volna a hajam, bár nem tudom hogy mi a baja velem...'

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~

Még egy ideig hülyéskedtünk majd mindenki visszament a szobatársához. Amint beléptem az ajtón Louis megszólalt.
-Az igazgatónő itt járt!-mondta közben a telefonját babrálta.
-Mondott valamit?-kérdeztem miközben leültem az ágyamra.
-Igen! Tájékoztatott arról hogy mikor kell menni órákra, mikor lesz uzsi és ebédszünet. Ja meg átadta a tankönyveket!-mondta ,majd az asztalra mutatott ahova a könyvek voltak lerakva.
-Ahha....okéés, és hányra kell órákra menni?
-Délelőtt kezdünk, 9-re az étkezőben kell lenni, ott megtudjuk hogy ki lesz az osztályfőnökünk és hogy melyik osztályba kerülünk! És keresett téged-mondta és tovább nyomkodta a telóját.
-Értem...miért keresett?-kérdeztem érdeklődve.
-Megakarta kérdezni tőled hogy nem-e lenne kedved énekkarra járni!
-Én nem akarok!-jelentettem ki.
-Miért? Pedig jó hangod van-mondta, de közben rám se nézett.
-Lehet hogy jó hangom van, de nincs kedvem ott énekelni....én szivesebben mennék művészeti szakkörre-mondtam halványan mosolyogva.
Mindig is művész akartam lenni, de a szüleim inkább énektanárhoz irattak. Úgy érezték az énekléssel még vihetem valamire.
-Érdekel a művészet?-kapta rám tengerkék szemeit a srác.
-Ühüm...már kiskorom óta!-mosolyogtam.
-Értem-mosolygott ő is.-Na de menjünk aludni már fél tiz! Holnap nem tudunk felkelni!
Már ennyi lenne az idő?! Nahát....na meg észre sem vettem hogy rajta csak egy pizsama nadrág van és a felső teste fedetlen. Eddig nem vettem észre a tetkóit amik testét diszitik. Figyelni kezdtem a tetóválásait. Bizonyára észrevette hogy figyelem, mivel elkezdett nevetni. Én csak lehajtottam a fejem és úgy nevettem, eléggé elpirultam. Befeküdtem a paplan alá csak úgy abban a ruhában amiben ma voltam.
-Nem öltözöl át?-kérdezte Louis.
-Lusta vagyok rá!-válaszoltam lehunyt szemekkel nevetve.
-És nem tusolsz le?-kérdezett megint.
-Arra is lusta vagyok!-még mindig nevettem.-Majd reggel, most fáradt vagyok.
-Hát oké....na jóéjt!-mondta kedvesen.
-Neked is!-mondtam majd mély álomba merültem.
Reggel a madarak csicsergésére ébredtem. Kinyitottam barna szemeim majd kómásan ránéztem a másik ágyon, békésen alvó fiúra. Elég aranyos amikor alszik! Hogy ezt eddig nem vettem észre...Csak itt egy a bökkenő, hogy nekem Nick tetszik! És tudatom szerint én is tetszem neki...na mindegy! Eszembe jutott hogy nekem le kéne tusolnom. Ránéztem a fali órára ami fél 8-at mutatott. 'Még van időm' gondoltam magamban. Kimásztam az ágyból majd a szekrény felé indultam, kivettem belőle egy törölközőt, fehérneműket és a mai cuccot ami majd felveszek. Ezekkel indultam be a fürdőbe. 15 perc alatt kész voltam a tusolással, gyorsan magamra kapkodtam a ruhadarabokat amiket behoztam. Egy laza kontyba köttem a hajam majd felkentem az arcomra az alapozót majd ki szempillaspiráloztam a szempilláimat és egy kis szájfényt tettem a számra, egy pár kiegészitőt is tettem fel. A hajamat jobban szemügyre vettem és úgy gondoltam hogy inkább kiengedem és egy kendőt teszek bele. 

Mosolyogva néztem a tükörbe, majd kiszambáztam a fürdőből. Louis még mindig aludt én pedig úgy gondoltam valahogy megviccelem. Eszembe jutott a régi 'leöntöm egy pohár vizzel' ötlet. Visszamentem a fürdőbe és a kagylóhoz léptem ahol egy poharat kezdtem keresni. Csak a fogkefés poharat találtam de úgy gondoltam hogy az is jó lesz. Megtöltöttem vizzel majd kiléptem a fürdőszoba ajtaján. Az arcomra kiült egy gonosz vigyor. Odasétáltam az ágya mellé, pont oda ahol a feje majdnem leesett az ágyról. Ekkor egy picit úgy éreztem hogy ezt megfogom bánni. De ebben a pillanatban véletlenül ráöntöttem a pohár vizet. Louis ijedtében felugrott.
-Mi az Isten?!-kérdezte rémülten, én meg csak halkan kuncogtam.
Rám nézett bosszúsan, majd felkelt az ágyból és olyan közel jött hozzám amennyire csak lehetett, ekkor végig futott elmémen az hogy ismét bántani fog, de ehelyett csak suttogott valamit.
-Fuss!-suttogta majd elvigyorodott.
Én ebben a pillanatban futtam volna el, de elkapta a derekam és csikizni kezdett, én pedig felsikitottam. Mindig is nagyon csiklandós voltam. Annyira csikizett hogy már a könnyeim is hullottak a nevetéstől. Végül összecsuklottam nevetésemben, de úgy hogy az ágyra estünk. Még mindig csikizett én pedig már sikitoztam a nevetéstől, egyszer csak véletlenül valahogy lecsúszott az egyik térde és túl közel került hozzám, ekkor hirtelen abba hagyta a csikizést én pedig már nem nevettem tovább. Annyira közel volt az arca az enyémhez hogy szinte ajkaink majdnem súrolták egymást. Mélyen belenézett tengerkék szemeivel az én sötét barna szemeimbe és..........

6.fejezet - Fényképezkedjünk!

'Kimentem a folyosóra majd Rachel szobája felé tartottam.'~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~


Amint eljutottam a megcélzott szobáig, őrült módjára zörgetni kezdtem a barna ajtót. Másodperceken belül az én drága barátnőmmel találtam magam szembe.
-Miért kell ennyire dörömbölni?-kérdezte kissé dühösen.
-Sajnálom, de....összezavarodtam!-mondtam idegesen.
-Hogy érted? Gyere be és meséld el!-mondta.
Beléptem a szobába Rachel pedig becsukta az ajtót. Leültünk az ágyra törökülésben
egymással szembe.
-Na, mesélj kislány!-biztatott.-Az úgy volt hogy....-kezdtem bele, majd elejétől végéig, töviről hegyire elmeséltem neki mindent.
Minden egyes szavamra figyelt, néha meglepődött, hümmögött. Mikor 'mese' végére értem nagy levegőt vett és megszólalt.
-Erre nem tudok mit mondani-mondta és végét már elnevette.
-Olyan furcsa volt!-mondtam mosolyogva.
-Hát amiket elmondtál, tényleg furcsa lehetett. Pedig ő tudtommal nem ilyen, hanem olyan komor és flegma-mondta a tényeket Rach.
-Háát...eleinte olyan volt! Bár hát nem régen a karomat is megszorította szóval megmutatkozott az a Tomlinson akit meséltél.
-Hagyjuk most Tomlinsont élvezzük ki az időt míg itt vagy-mondta vigyorogva, majd felkelt mellőlem.
-Öömmm....okéé...és mit csinálunk?-kérdeztem érdeklődve.
-Fényképezkedjünk!-mondta boldogan.
-Oké!-egyeztem bele vigyorogva.
3 órát töltöttem ott, de nagyon jól éreztük magunkat. Sok képet csináltunk ez idő alatt.

Lena

Rachel

Milyen érdekes, hogy egész idő
alatt csak fényképezkedtünk! Megbeszéltük hogy amik jól sikerültek beletesszük egy fénykép albumba. Amúgy gondolom nagyon foglalkoztat titeket hogy miért nem vagyunk órán. Mert senki sincs órán, ma és holnap még szabadok vagyunk. Utána már suli. Állítólag majd lesz valami buli ebben a hónapban itt a suliban. Már nagyon várom, csak még nem tudok mit felvenni. Majd kérek engedélyt a kolesz elhagyására és vásárolok. Rachelel éppen a képeket néztük amikor kopogást hallottunk. Én mentem ajtót nyitni és mikor kitártam az ajtót a csajok álltak velem szemben.
-Jaaj...sziasztok!-mindenkit egy puszival üdvözöltem.
-Hello lányok!-köszöntötte vigyorogva őket Rach.
-Mi jót csináltok?-kérdezte Peyton.
-Fényképezkedünk!-mondtuk egyszerre Rachelel.Erre ők is elvigyorodtak majd beálltak hozzánk pózolni. Nagyon jó képek lettek, mindegyiket mosolyogva néztük át. 

Peyton

Alison

Jessicaról is kérdeztünk, de azt mondták hogy neki nem volt kedve jönni. Talán jobb is, hogy nem jött...valahogy olyan érzésem van hogy megtépte volna a hajam, bár nem tudom hogy mi a baja velem...

5.fejezet - A válladon sírtam!

'Ekkor hirtelen elengedte a kezem. Totál vörös volt, egy kis helyen még ki is vérzett. Bizonyára Louis észrevette mert bement a fürdőbe majd egy elsősegély dobozzal tért vissza.'

~ Lena Henriett Henderson szemszöge ~


Leült az ágyamra, kinyitotta a dobozt és felém fordult. Nagy markába vette apró kezemet és elkezdte bekötni a kis sebet. Pár perc múlva már a 'masnit' kötötte a fáslin. Belenézett sötétbarna szemeimbe és megszólalt.
-Sajnálom-mondta és éreztem, hogy őszintén beszél.
Én nem mondtam semmit csak lehajtottam a fejem és lehunytam szemeim, így próbáltam visszatartani feltörekvő könnyeimet....nem sikerült....a szemem egyre jobban könnyesedett, majd éreztem, hogy a könnycseppek egymás után folynak végig arcomon. Nem mertem felhajtani a fejem és szembe nézni vele, szerintem azt hitte volna, hogy 'Ez csak egy sírós, hisztériás liba'... Míg ezen gondolkoztam egy kezet éreztem az államnál ami felemelte a fejem és így tenger kék szemeibe nézhettem. Bizonyára észrevehette könnyeimet mivel halványan elmosolyodott.
-Ennyire fájt ahogy megszorítottam? Tényleg sajnálom....-mondta bűnbánóan, én még mindig szemeit kémleltem szótlanul.
Pár percig így ültünk, majd olyat tett amire egyáltalán nem számítottam.......megölelt!
-Kérlek ne sírj! Olyan rossz egy lányt sírni látni!-suttogta füleimbe.
És én még mindig szótlanul ültem ölelő karjai között. Erőt vettem magamon és megpróbáltam elállítani könnyeim zuhatagát. Nem azért sírtam mert fájt a seb, hanem mert még életemben nem veszekedtem ennyit egy nap alatt mint most, és még egy okból.....sosem volt velem valaki ilyen kedves miközben sírtam, bár sosem voltam az a sírós fajta....Emlékszem mikor a 12. születésnapomon mindenből elegem lett! Mindig én voltam az akinek állnia kellett a sarat, én voltam az aki mindig erős kellett, hogy legyen lelkileg.....én sosem sírhattam és ennek következtében minden bánatomat magamba zártam és megtanultam tűrni! Míg az életem gondolkoztam két kart éreztem a vállaimnál amik engem ráztak gyengéden. Mikor magamhoz tértem belenéztem az előttem ülő srác tenger kék íriszeibe.
-Hé Lena, itt vagy? Minden rendben?-kérdezte mosolyogva.
-I-igen....jól vagy-mondta dadogva.
Gyorsan letöröltem könnyeimet és magamra erőltettem egy kis mosolyt.
-Köszönöm-mondtam majd felálltam.
Louis értetlenül nézett rám és pedig megindultam az ajtó felé. Kimentem a folyosóra majd Rachel szobája felé tartottam.