24.fejezet - Édesen keserű

- Gyerünk Lena...kibírod! - biztatott Rachel a fülembe ordibálva. - Erőltesd meg a formás segged!
Éppen a kondi teremben voltunk, én pedig guggolásból egy 30 kilós súlyt emelgettem, ez lett volna a tizenharmadik, de már kezdtem fáradni. Ezért kedves barátnőm elkezdett parancsnok módra ordibálni velem.
- Képzeld azt, hogy ezt a tömeget Peyton és Nick fejére kell dobnod, de ha nem nyomod nem fog sikerülni, szóval gyerünk! Lena, képes vagy rá!
És ekkor tényleg elképzeltem a jelenetet, és egy nyögés kíséretében a fejem fölé emeltem, akárcsak egy filmben. Rach hangosan kezdett visítani és tapsolni, én pedig csak felhúzott szemöldökkel néztem rá, majd ledobtam a súlyzót, és megiramoztam a padot amin a palackos jeges víz pihent. Amint beleittam kezdett csökkenni az idegességem.
- Rachel - szólítottam meg, mire felém nézett. - Húzzunk innen!

Dél van. És ez azt jelenti hogy a menzás kaját kell zabálni. A lányokkal egy asztalnál ültünk és éppen a ''Peyton&Nick'' témát veséztük ki.
- Még mindig hihetetlen, hogy Peyton ezt tette - csodálkozott Alison, majd beleharapott a sonkás szendvicsébe. - Kitudja mióta titkolták ezt..
- Azért ezt nem gondoltam volna róla, nagyon bíztam benne - motyogtam szinte magamnak. Hátra fordultam, hogy rájuk pillantsak és ekkor szemem összeakadt Nickével, viszont abba a pillanatban előre fordítottam a fejem.
- Lena, mesélj már...tudjuk, hogy valami alakul Tomlinsonnal - szólt oda Jessica akivel kezdünk kicsit összebarátkozni. Abban a momentumban az arcszínem elkezdte felvenni egy rákét. Erre meg mi a francot mondjak?!
- Háát...öömmm...izé..hmm.. - dadogtam össze-vissza és közben körmömet kezdtem kémlelni, mintha a krém-színű festék olyan érdekes lenne.
- Henderson zavarban van, kitudja milyen kemény ágytornák mentek végbe abban a szobában - nevetett fel Jess. Erre a többiek is nevetni kezdtek, én pedig még jobban vörösödtem, a kezem izzadni kezdett és harapdálni kezdtem a szám. Hirtelen újra eszembe jutott az aktus...ahogy hozzám ért, ahogy megcsókolt, az érzéki lökései, a nyögések.
- Háát...
- Hááát? - kérdezték kórusban.
- Megtörtént.
- Én megmondtam! Látjátok igazam volt! - nevetett fel diadalittasan a mi nagyszájú szőkénk.
lk ka
Lassan vége az ebéd szünetnek nekem pedig már nagyon forr a vérem valami csínytevésre Nick ellen. Egy ideig csak gondolkodtam hogy mi legyen. Borítsam rá a kaját? Nem, túl sablon. Öntsem nyakon teával, vagy más itallal? Nem jó, olyan kell amit nem tud eltüntetni. Paradicsom szósz a zöld pólóra? Tökéletes.
Felkeltem, oda sétáltam a menzás nénihez és kértem tőle egy adagot. Visszafordultam de mikor megláttam hogy kész örökkévalóság lesz visszajutnom kicsit elgondolkodtam. A fejemben már kezdett megszületni egy terv, elindulok jobbra majd megkerülöm az asztalokat és így éppen Peytonék asztala mellett megyek el, ami azt jelenti hogy az akcióm tökéletes lesz.
Első lépés, második lépés..aztán a harmadik. Komótosan és magabiztosan lépkedtem az asztalukhoz. Mindjárt ott vagy Lena. Megálltam mögötte majd megkocogtattam a vállát és megszólítottam:
- Nick.. - szinte leheltem e borzalmas nevet. Megfordult, kitágult szemekkel bámult rám. Lágyan elmosolyodtam és megtörtént. Nyakon öntöttem a paradicsom szósszal. Fele a pofába, fele a trikóra. Per-fect. Megszeppenve meredt rám.Hatalmas kék szemeivel. A mellette ülők ledöbbenve nézték a jelenetet. Élveztem a helyzetet, én voltam előnyben. Peytonre pillantottam aki szótlanul nézett rám csalódottan. Megfordultam és tovább sétáltam, halk kuncogással.
A nap további részében nem igazán beszélgettem emberekkel. Csupán Rachellel álltam szóba, ő volt aki mindig velem volt a suli kezdete óta..és a bosszúm ''megalapítója''. Imádom ezt a nőszemélyt.